Abdiás próféta könyve
A prófétáról a nevén kívül – Abdiás (héberül Obadia) annyit jelent, mint „Jahve szolgája” – semmit sem lehet tudni, annak a lehetősége sem kizárt, hogy ez nem valódi név, csak később kapcsolták az eredetileg névtelen íráshoz. A könyv az Ószövetség legrövidebb darabja, mindössze 21 versből áll, ennek ellenére bonyolult alkotás, keletkezési ideje, egysége és felosztása erősen vitatott a kutatók körében. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy a szerző 587-586-ban tevékenykedett Jeruzsálemben, a város ostroma és lerombolása idején.
Abdiás ítéletet hirdet Edom ellen, és az egész írást áthatja a megtorlás gondolata. Az edomiták ugyanis Babilon szövetségesei voltak a zsidók ellen, kárörömmel szemlélték Júdea végveszedelmét és megsemmisülését, ellenségesen fogadták a menekülőket, majd a babilóniaiak visszavonulása után kifosztották az ostrom túlélőit, a védtelenül maradt zsidó lakosságot. A két nép közti gyűlöletet az is növelte, hogy az edomiták elfoglalták Júdea déli részét, a Negebet (ma Negev néven egy sivatagos, forró, jórészt lakatlan terület), a fogságból visszatért zsidókat pedig akadályozták a közösségi élet újjászervezésében.
Az egykori Edom területe ma szinte teljesen lakatlan. A kép a Negev sivatag irányából készült
Az Edom elleni prófétai mondások csak a könyv kiindulópontját jelentik, a próféta a konkrét történelmi helyzetet eszkatologikus távlatba helyezi, a népek felett tartott isteni ítéletté szélesíti, melyre a végidőben, Jahve napján kerül majd sor. A próféta szilárdan hisz abban, hogy Jahvénak hatalma van a többi nép felett is (az ókori gondolkodásban a népek isteneinek csak a saját népük fölött volt hatalma, ha a nép vereséget szenvedett, az istenének gyengeségét és alkalmatlanságát jelentette). Az Edomon végrehajtott ítélet ebben az összefüggésben nem puszta bosszú, hanem a történelembe beavatkozó, azt aktívan irányító isteni igazságszolgáltatás következménye. Edom büntetése és Izrael megdicsőülése egyaránt Jahve nagyságát hirdeti.
Az Edom pusztulásáról szóló fenyegető mondások párhuzamosak Jeremiás próféta könyvének egyes verseivel, a két próféta feltehetőleg azonos forrásból merített, bár az sem kizárt, hogy közvetlenül egymástól vették át gondolatokat, ha így volt, akkor valószínűleg Jeremiás függ Abdiástól.