A Korintusiakhoz írt második levél
Az első levél megírása (55-57 között) után nem sokkal zsidókeresztények mentek Korintusba, akik Pál tanításaival ellentétes tanokat prédikáltak, és megpróbálták lerombolni Pál munkájának eredményét. Pál ekkor maga ment a városba, de a vele szemben keletkezett bizalmatlanságot nem tudta eloszlatni, így visszatért Efezusba, ahol könnyek között újabb levelet írt a korintusiaknak, és engedelmességet kért tőlük. Ez a levél nem maradt fenn, csak Szent Pál utal rá a második Korintusi levélben. Mielőtt erre a ma már nem ismert levélre választ kaphatott volna, Pál elhagyta Efezust, és Makedóniába ment. Ott találkozott a választ hozó Titusszal, majd ezután írta meg újabb levelét a korintusi híveknek, melyet második Korintusi levélként őrzött meg az Újszövetség (a valóságban legalább a negyedik levél volt). Az írás valószínűleg 57 végén készült.
A levél legnagyobb része védekezés, az apostol próbálja helyreállítani tekintélyét, amit az idegen zsidókeresztények leromboltak. A gondolatmenetet megszakítja a jeruzsálemi egyház javára rendezett gyűjtésről szóló beszámoló, majd Pál folytatja a védekezést. Ebben az időben a keresztényeket még nem zárták ki a zsinagógákból, és a zsidókból valamint a pogányokból lett keresztények életmódjában hatalmas különbségek voltak. Pál szakít a zsidók közül a legradikálisabban az ószövetségi szertartásokkal, a mózesi parancsokkal, mégis mindvégig szívügyének tekintette a jeruzsálemi zsidókeresztény testvérek anyagi segítését, ahogy arról több helyen be is számol. A látszólagos közbevetés, a Korintusi levél gondolatfűzésének ez a zökkenője tehát szorosan hozzátartozik a gondolatmenet fősodrához: az Egyház egy és egységes, akárhonnan jöjjenek is a tagjai.
A Korintusiakhoz írt második levél kezdete a Codex Gigasban. A kódex a világ legnagyobb középkori kézirata, a 13. században készült egy csehországi bencés kolostorban. A harmincéves háború alatt, a 17. században vitték magukkal a svédek hadizsákmányként, ma is Svédországban található. A kódex 92 cm magas, 50 cm széles és 22 cm vastag. A teljes Biblián kívül több más könyvet is belemásoltak (pl. Josephus Flavius történeti munkáját, Sevillai Szent Izidor enciklopédiáját). A kódex gazdagon illusztrált. Az ördög Bibliájának is nevezik, mert az ördögről feltűnően sok képet festett a kötet készítője.
Korintus
A Pál apostol korabeli Korintus egyszerre volt ősi és fiatal város. A Peloponnészoszi félszigetről a görög szárazföldre vezető földszoros mentén fekvő terület már a legrégebbi időktől lakott volt, jóval a görögök megérkezése előtt éltek itt emberek. (A földszorost a 19. században vágták át, az így létrehozott korintusi csatorna lehetővé teszi, hogy a hajóknak nem kell az egész félszigetet megkerülniük.) A görögök megtelepedése után a város nagyjából félúton volt Spárta és Athén között. Nagyságát, gazdagságát jól jelzi, hogy a három klasszikus oszloprend, a három hagyományos görög építkezési forma közül az egyik neve korintusi.
A gazdag kikötőváros jól vészelte át Spárta és Athén egymás elleni háborúit, és virágzó kereskedelmi központ maradt egészen a római hódításig. A győztesek Kr. e. 146-ban porig rombolták, a férfiakat megölték, a nőket és gyerekeket eladták rabszolgának. A várost Julis Caesar alapította újra, nem sokkal halála előtt, Kr. e. 44-ben. Ez lett az egész tartomány, Achája központja, melyet egy prokonzul irányított. Az elpusztított görög lakosság helyére nagyszámú római érkezett, de laktak itt görögök és nagyon sok keleti származású ember, köztük jelentős számú zsidó is. Pál idejében tehát a város nagyjából száz éves volt, mesésen gazdag, melyet a lakosság kétharmadát kitevő rabszolgák munkája tartott fenn.
A kevert népességnek köszönhetően a város vallási élete is igen vegyes volt, a klasszikus görög és római kultuszok mellett megtalálhatók voltak itt a különféle egyiptomi és más keleti eredetű isteneknek állított szentélyek, és persze zsinagógája is volt. A város mellett magasodó hegyen álló Aphrodité szentély volt a templomi prostitúció központja, egyes korabeli leírások szerint mintegy ezer hierudula (templomi prostituált) élt itt. A város neve közmondássá is vált, a „korintusi módon” azt jelentette, kicsapongó életet élni, a római komédiákban pedig a korintusi az iszákos szereplő megnevezése lett.
Pál apostol többször is járt a városban, először 49 végétől 51 közepéig élt itt, és az Apostolok Cselekedeteinek tanúsága szerint megpróbálta megnyerni a város zsidó lakosságát, de nem járt sikerrel, mert azok bevádolták őt a prokonzulnál. A Gallio prokonzulról szóló régészeti leletek bizonyítják, hogy ebben az időben valóban egy ilyen nevű ember irányította Achája tartományt. Gallio egyébként a híres filozófus, Seneca testvére volt.