Galatáknak írt levél
Galácia Kis-Ázsia egyik tartománya volt, a levél címzettjeiről ennél többet nem tudunk, egyes feltevések szerint Szent Pál azoknak az egyházközségeknek írt, melyeket végiglátogatott második és harmadik missziós útján (Antiókhia, Ikónium, Lisztra, Derbe). Ugyanakkor a Galatáknak írt levél és az Apostolok Cselekedetei között több ellentmondás is van, ami megnehezíti a levél kronológiájának meghatározását. A legelfogadottabb feltevés a Római levéllel való tartalmi hasonlóságokból indul ki, és a levél keletkezését Kr. u. 56-57-re teszi, eszerint a Galatáknak szánt írás megelőzi a Római levelet, de mind a kettőt Korintusból írta Szent Pál.
Galácia a római birodalomban
Galácia Kr. e. 25-ben lett római provincia. Nevét lakóiról, a kelta származású galatákról kapta, akik Kr. e. 278-ban keltek át a ma Boszporusznak nevezett szoroson, és végigpusztították Kis-Ázsiát, míg a pergamoni király meg tudta őket fékezni. Később a rómaiak szövetségesei lettek Pergamon ellen. A galaták a római birodalomban is megőrizték nyelvüket, a 3-4. század fordulóján, Szent Jeromos korában még ezen a nyelven beszéltek.
A görög szobor római kori másolatát csak az 1600-as évek elején fedezték fel egy római ásatás során (ezek az ásatások nem tudományos, régészeti feltárások voltak, csak egyszerű kincsvadászatok).
A levél központi témája a hit általi megigazulás, mely Szent Pál eredeti tanítása. Senki sem fogalmazta meg így az üdvösséget az őskeresztény egyházban. A zsidók értetlenül is álltak azelőtt, hogy Pál elvetette a törvény tetteit, és ehelyett csak a hit szükségességéről beszél. Bizonyos szempontból a kereszténységnek is nehézséget okozott Pál tanítása, amit már Jakab apostol levele is mutat (Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. Jak 2,24). Szent Pál radikálisan siettette a zsidóságtól való végleges elszakadást, az ő megigazulástana teremtett igazi mély teológiai alapot az önálló, zsidókból és pogányokból felépülő keresztény egyháznak. Már nem a törvényre épül Isten népe, amely a zsidó vallás alapját képezte, Szent Pál radikális módon megfogalmazza azt az új alapot, amelyet Krisztus megváltói műve fektetett le.
A Galata levél a galáciai krízisből születik. Szent Pál említi a levélben az antiókhiai (Szíria) konfliktust, ahol ő Péterrel vitába szállt, mert az nem akart a pogányokkal együtt enni. Hasonló vita folytatódik Galáciában is. Első megközelítésre egy egyszerű, praktikus problémáról van szó, melyet fegyelmi jellegű döntéssel kell megoldani. Pál azonban nagy teológiai éleslátással felismeri ennek a kérdésnek a jelentőségét, mélységét és következményeit. A probléma ugyanis magában foglalja az Ó- és Újszövetség viszonyának, és ezáltal a kereszténység lényegének a kérdését. A Galata levél vitairat, melyben Pál megvédi véleményét és apostoli gyakorlatát. Tüzes levél. rengeteg félbehagyott, megszakított mondattal. Ugyanezt a témát később sokkal higgadtabban foglalja össze a Római levélben.
Pál az üdvösséget, a bűnbocsánatot nevezi megigazulásnak, és ezzel a zsidó hit egyik alapfogalmát, az „igazságot” használja fel nézeteinek kifejtésére. Az „igazság” a zsidók kifejezése volt az Isten előtti helyes magatartásra, az ember Isten útmutatásainak megfelelő állapotára. Ki az, ami megigazul Isten előtt? Az apostol radikálisan szembeállítja a keresztény üdvösséget a törvénnyel, a zsidó vallás egyik pillérével. Ezt egyetlen más őskeresztény gondolkodó nem teszi meg, a többiek (az Újszövetség több helyén is olvasható módon) az üdvösséget a bűnnel állítják szembe. A hit és a törvény más keresztények számára nem tűnt ellentétes fogalmaknak, Szent Pál az, aki szembeállítja őket. Azt állítja, hogy az eddigi „mózesi” utak nem voltak képesek eljuttatni a bűnös embert Istenhez. Az ember a maga erejéből képtelen erre, se zsidó, se pogány Isten előtt nem tud megigazulni.
A kereszténység alapállítása, hogy nincs üdvösség senki másban, senki sem jut az Atyához, csak Krisztus által. Nem adatott más név az embereknek, amiben üdvözülnek. Szent Pál ennek a hitigazságnak bontja ki a tartalmát. A megigazulás nem az ember folyamatos igyekezete, hogy igaz tetteket hajtson végre, hanem egyszeri esemény, ami által Istennel helyes viszonyba kerülhetünk. Jakab apostol, amikor arról ír, hogy az ember a tettek által igazul meg, akkor arra gondol, hogy hogy cselekedetek is kellenek az Istennek tetsző élethez. Pál egy pillanatról, Jakab egy folyamatról beszél.
Szent Pál nem a jócselekedetekről ír, nem a szeretet gesztusairól, hanem a törvény által előírt tettekről, és ezekről állítja, hogy nem vezetnek üdvösségre, azaz megigazulásra. A páli ellentétpár (nem a törvény tettei, hanem a hit) végső soron azt jelenti: nem Mózes, hanem Krisztus.
