Malakiás könyve
A könyv adataiból arra következtethetünk, hogy a fogság után keletkezett. A templom már újjáépült, de az istentiszteletben – főleg a papság részéről – sok a hanyagság. Visszaélések vannak a tized beszolgáltatásában, és bajok vannak a vegyesházasságokkal is. Mindezek olyan problémák, melyekkel Ezdrás és Nehemiás nézett szembe, és az ő reformjaik során szűntek meg. Ezért feltételezhető, hogy Malakiás könyve közvetlenül az ő tevékenységük előtt, azaz Kr. e. 445 előtt keletkezhetett. Malakiás nem valódi személynév, annyit jelent: küldöttem.
Malakiás könyvéből világosan látszik, hogy a próféta olyan közösségnek hirdette tanítását, amely csalódott a várakozásában, hogy Isten végidőbeli hatalma hamarosan bekövetkezik. A csalódottság meghasonlást idézett elő, kételkedéshez és közönyhöz vezetett. A nép sem a magánéletben sem a közéletben nem teljesítette a kötelezettségeit. A papok hanyagul végezték feladataikat, és nem tekintették mulasztásnak, ha a törvény rendelkezése ellenére hibás állatokat áldoztak fel Jahvénak. A nép nem adta meg a templomnak előírt tizedet, a pogány nőkkel kötött házasság mindennapossá vált, mely elmosta a különbséget a zsidók és a környező népek között. Gyakori volt a válás, a feleség elbocsátása is. Mivel Jahve megígért és várt igazságszolgáltatása nem következett be, a bűnösök felbátorodtak, az igazak pedig úgy érezték, hogy a hitben tanúsított állhatatosságuk miatt hátrányos helyzetbe kerültek. Mindennek következménye az erkölcsök súlyos megromlása lett, házasságtörés, esküszegés, súlyos szociális visszaélések, a napszámosok, özvegyek és árvák elnyomása, az idegenek jogainak semmibe vétele.
Malakiás ilyen körülmények között lépett fel, és szilárdan hirdette Isten szavának megbízhatóságát, isten uralmának biztos eljövetelét. A végidőbeli üdvösség azonban feltételhez kötött: Jahve napja csak az igazaknak hoz üdvösséget, a bűnösöknek viszont büntetés lesz az osztályrészük. Jahve napjának időpontjáról azonban nem ír a próféta, eljövetelének ideje ismeretlen, de minden pillanatban valósággá válhat. Ezért a közösség tagjainak állandóan készen kell állniuk a számadásra. A nagy nap előtt az Isten elküldi követét, a könyv függeléke ezt a követet Illés prófétával azonosítja.
Malakiás könyvéből hiányzik Jeruzsálem eljövendő dicsőségének, a pogányok csatlakozásának és az idegen hatalmak megsemmisítésének a motívuma. A próféta csak saját népéhez szól, úgy ír az eljövendő végítéletről, mint ami csak a választott nép, Jahve közösségének ügye lesz.
Malakiás felemeli szavát a papok visszaélései ellen. A 16. századi képen a festő egy korabeli katolikus templombelsőt ábrázolt. A zsidó templomban az oltár az épület előtt volt, nem pedig benn az épületben.
Isten szól Malakiás prófétához, ahogy egy 14. századi ismeretlen festő elképzelte. A próféta mögött, a kép jobb szélén álló nézelődők fején csúcsos kalap van, ilyen viselésére kötelezték a középkori törvények az európai zsidókat, hogy feltűnő jellel különböztessék meg őket a keresztényektől.
Malakiás és Mózes egy 1280-95 között készült kéziratban. Mózes kezében a törvény két táblája van, a fején pedig szarvak, mely egy fordítási hiba következtében került be a latin nyelvű Biblia szövegébe.