Szofoniás próféta könyve
A könyv bevezető sora a próféta őseit sorolja fel három generációra visszamenőleg. Ez szokatlan, mert a Biblia más könyveiben legfeljebb az érintett személy apjának neve szerepel, a további felmenők említését nem tartották fontosnak. Szofoniás esetében talán azért volt erre szükség, mert apjának neve, Kusi, elárulja, hogy ő etióp volt (Etiópia ókori neve Kus, ennek elferdített és görögösített változata a ma is használt Etiópia), így a próféta nem volt színtiszta zsidó származású. Nyilván ezt ellensúlyozza a további ősök említése, akik közül Hiszkija talán megegyezik Júda 716-687 között uralkodó királyával. A könyv bevezetése azt is tisztázza, hogy a próféta Jozija király uralkodásának idején tevékenykedett.
A könyvben leírt és éles szavakkal kritizált vallási viszonyok, az ország lakóinak erkölcsi magatartása valóban megfelel a Jozija király uralkodásának első időszakában fennálló állapotoknak. Ebben az időben az ország Asszíriától való függése még teljes mértékben éreztette hatását a vallási és erkölcsi életben. A Kr. e. 7. század első felében Manasszé király (696-642), apjával, Hiszkijával ellentétes politikát folytatva az asszír birodalom engedelmes hűbérese lett. A politikai függés nemcsak abban merült ki, hogy pontosan fizették a kivetett adókat, hanem abban is, hogy Jahve tisztelete mellett bevezették a hivatalos asszír állami kultuszt is. A Királyok könyvében leírtakból arra következtethetünk, hogy Manasszé nem csupán az asszír kényszer hatására cselekedett, hanem maga is hajlott a különböző vallások keverésére. Szabadon terjedtek országszerte a kánaánita kultuszok, feléledt Baál és Astarte imádása, az égitestek tisztelete, a gyermekáldozatok szokása. A templomban oltárt emeltek a csillagistenségeknek, és pogány képmásokat is felállítottak.
Ez az állapot Manasszé utóda, Ámon (643-641) idején is fennmaradt. Ámon gyilkosság áldozat lett, és kiskorú fia, a nyolcéves Jozija (639-609) követte a trónon. Az ő királyságának első tíz esztendejében a politikai és vallási életben nem történt változás, Asszurbanipál uralkodásának utolsó éveiben és főként halála után, amikor elkezdődött az asszír birodalom hanyatlása és fokozatos széthullása, Jozija előtt is megnyílt az út ahhoz, hogy lépésről lépésre visszaszerezze az ország függetlenségét. Ennek során átfogó vallási reformot hajtott végre, eltávolította az idegen istenek kultuszának kellékeit, szakított a pogány szokásokkal, és Jahve iránti hűségre kötelezte magát és népét.
Szofoniás a reformok előtti időben működött Jeruzsálemben, erről tanúskodnak a próféta fenyegető szavai Júda és Jeruzsálem ellen a pogány szokások miatt. Felsorolja a bálvány-kultuszt, Baál és az égitestek tiszteletét, és megrója azokat, akik teljesen elfeledték Jahvét, vagy Milkom ammonita istent Jahvéval egyenrangúként imádják. Itt a próféta a királyi udvar tagjaira gondol, de a gyerekként megkoronázott királyt nem említi, csak a környezetét hibáztatja. Szofoniás kíméletlenül tárja fel korának bűneit, és Isten rövidesen bekövetkező súlyos ítéletét hirdeti, melyet „Jahve napjának” nevez.
Nem tudjuk, hogy Szofoniás igehirdetését szóbeli hagyomány őrizte-e meg, vagy ő már az írópróféták sorába tartozott. A könyv jelenlegi formája egy fogság utáni átdolgozás eredménye, melynek során a szerkesztők a próféta igehirdetését az ítélet-üdvösség sémába rendezték. Feltehetőleg ennek az átdolgozásnak során szélesedett Jahve napja világítéletté, és ekkor került mellé a megtérés és a menekülés reménye is. Jahve napja már a Szofoniást megelőző időben is a próféták egyik központi témája volt, Ámosz és Izajás is szólt róla. Szofoniás könyvében azonban ez az ítélet kitágul, Júda és Jeruzsálem büntetésében az egész kozmosz osztozik. A könyv végső kicsengése mégsem ez, hanem a bizalom az ember megváltozásában. A megtért és Isten által összegyűjtött emberiség képe az üdvösség reményét hirdeti.
Szofoniás neve a protestáns bibliafordításokban Zófóniás (angolul Zephanaiah), ez közelebb áll a héber eredetihez (a név jelentése: Jahve elrejt, oltalmaz), a Szofoniás görögös változat.
