Ezekiel próféta könyve
Ezekiel próféta működésének történelmi kerete a fogság ideje. A nép kisebb részét hurcolták Babilonba, a többség Júdában maradt. A próféták írásaiból kiviláglik, hogy a fogságban élők tudtak a jeruzsálemi eseményekről és fordítva, az otthonmaradottak is kaptak híreket Babilonból. Akár itt, akár ott éltek azonban, a zsidók többsége szilárdan hitt abban, hogy a dolgok hamarosan jóra fordulnak. A Júdeában élő zsidók tovább szőtték álmaikat a babiloni uralom lerázásáról, a fogságba hurcoltak is átmenetinek gondolták helyzetüket, melybe – úgy vélték – nem a saját bűneik, hanem atyáik vétkei miatt kerültek. Jeruzsálemben Jeremiás volt az, aki szembeszállt ezekkel a nézetekkel, a fogságban élők között pedig Ezekiel.
Ezekiel életéről keveset tudunk. Pap volt, akit Jeruzsálem első ostroma (597) után vittek fogságba, és Dél-Babilonban jelölték ki a lakhelyét. Itt kapta prófétai meghívását Kr. e. 593-ban. Hamarosan tekintélyre tett szert honfitársai körében, többször felkeresték Júda vénei. Jeruzsálem ostromakor (587) öt próféciát mondott a végzetes lázadás kirobbantásában részes Egyiptom ellen. Prófétai hivatását könyvének adatai szerint mintegy huszonöt éven át gyakorolta, az utolsó jövendölése, melynek időpontja biztonsággal megállapítható, az 571-ben Tírusz városa ellen mondott prófécia. A hosszú évtizedek alatt Ezekiel tevékenységében két szakasz különböztethető meg. Prófétaságának elején elsősorban Jahve ítéletét hirdette, Jeruzsálem pusztulása után viszont inkább az üdvösség ígéretével vigasztalt.
Ezekiel próféta állítólagos sírja a mai Bagdadtól délre. Irakban egy virágzó zsidó közösség élt a 20. század közepéig, amikor az irakiak üldözni kezdték őket. Ma már nyomuk sincs, és az egykor élettel teli zarándokhely, Ezekiel sírja is elhagyatott, elhanyagolt.
Ezekiel rendkívül összetett egyéniség, működésében egyesíti a papi és prófétai hagyományt. Mint pap, különösen fontos számára a Törvény parancsainak betartása, a Templom sorsa, a liturgikus előírások pontos követése. Egyúttal azonban próféta is, aki Isten üzenetét közvetíti szóban és jelképes cselekedetekben. Ezért aztán a nép jövőbeni megújulását úgy írja le, mint ami egyszerre Isten adománya (prófétai elem) és a tiszta víz, a rituális megtisztulás következménye (papi elem). Isten és népe megújult kapcsolatában egyforma hangsúlyt kap Isten lelkének kiáradása és a rituális előírások, a kultusz gyakorlása is. Jézus földi életében pontosan betartotta a Törvény előírásait, és mindvégig azt tanította, hogy nem eltörölni, hanem beteljesíteni jött azokat. Ez a gondolat a kereszténységben töretlenül él tovább, minden szentmisében megtapasztalhatjuk, hiszen az igeliturgia és az áldozat bemutatása ugyanúgy fonódik össze benne, mint Ezekiel tanításában. Amikor a reformáció különféle irányzatai az igeliturgia rovására háttérbe szorítják a kultikus cselekedeteket tartalmazó szertartásokat, akkor ezt a harmóniát bontják meg.
Ezekiel előadásmódja szuggesztív, élményeit és gondolatait rendkívüli kifejező erővel képes ábrázolni. Látomásainak fantáziadús képanyaga egyedülálló az Ószövetségben, ezzel megteremti az Istent és az isteni titkot körülvevő világ szent és félelmetes légkörét. Könyvének jellemzője – a fogság előtti prófétákkal ellentétben -, hogy eredetileg nem rövid és önálló prófétai mondások gyűjteménye, hanem nagyobb szerkezeti egységekből áll, amelyek egy-egy témát szélesebben bontanak ki. A látomásokban a próféta nem passzív szemlélő, hanem az események tevékeny részese, víziói során közbenjár és prófétál. A könyv szerkezete egyszerű és világos, három nagy egységre osztható: igehirdetés Júda és Jeruzsálem ellen, igehirdetés a pogány nemzetek ellen, végül az üdvösség ígérete (ez két további részre bontható: az üdvösség előkészítése és megvalósulása a megújult templomban és kultuszban). Ez a tudatos szerkesztés is annak bizonyítéka, hogy a könyv mai formájában nem a prófétától ered, hanem egy hosszabb szerkesztési folyamaton ment át. A tervszerű szerkesztés mellett több ismétlés is található a könyvben, máskor pedig eredetileg összetartozó részek közé ékelődött egy új leírás. Ilyen pl. a könyvtekercs látomás, mely a trónszekér látomást szakítja meg. Ez is azt mutatja, hogy a könyv több kézen ment keresztül, míg mai formáját elnyerte.
Ezekiel egyik víziójában tüzes kerekeket látott a kerubok között: „Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit. Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna.” (Ez 10,9-10) Az egyházatyák ezt a látomást úgy magyarázták, hogy a kerék a kerékben nem más, mint az Újszövetség az Ószövetségben. Ezt a magyarázatot festette meg Fra Angelico 1455-ben: A külső körben az Ószövetség prófétái láthatók, legfelül középen Mózessel. A belső körben a négy evangelista, kezükben könyvvel, és négy további apostol, akiknek levelei olvashatók az Újszövetségben (Péter, Pál, Júdás és Jakab), ők könyvtekercset tartanak.
Kerék a kerékben egy modern interpretáció szerint. A prófétai látomást felesleges és lehetetlen képi nyelvre fordítani, ez a megoldás ugyan hűen tükrözi a szövegben leírtakat, de semmit nem fejez ki annak értelméből, lényegéből.
A könyv teológiai tanításában újdonság az, hogy a hívő bárhol megtapasztalhatja Istenét. A hagyományos felfogás szerint Jahve lakhelye a jeruzsálemi templom, és amikor a fogságban élők távol kerültek hazájuktól, akkor ezzel együtt elszakadtak Izrael Istenétől is. Ezekiel felismerte, hogy Isten jelenléte nem köthető egyetlen földrajzi helyhez, Isten számára nincsenek térbeli korlátok, így a fogságban élők sincsenek magukra hagyatva, hiszen Jahve közöttük van. Az ember sorsa, az üdvösség vagy annak elvesztése nem a külső körülmények alakulásának függvénye, hanem az ember magatartásán múlik. Ezekiel a személyes felelősséget hangsúlyozza, ezzel szembeszáll kortársainak téves felfogásával, mely szerint a katasztrófát nem a saját, hanem őseik vétkei okozták. Ezekiel szerint az ember önálló és saját magáért felel, mások bűne nem teheti őt vétkessé, ugyanakkor személyes felelőssége alól sem mentesítheti senki. Ezekiel tanítása az egyéni felelősségről és a számonkérésről jelentős lépés a prófétai irodalomban, amely eddig elsősorban a nép egészéhez fordult. A Jahve-hit mindig is hangsúlyozta az egyén jogait és kötelességeit, de emellett élt az a kényelmes biztonságérzet is, miszerint bárki csupán azért üdvözülhet, mert Izrael népének tagja, melyet Isten kiválasztott magának, és elhalmozott különleges pártfogásával és ígéreteivel.
Az angol festő a csontokkal teli mező vízióját festette meg. A világos, vibráló színek a feltámadás örömét sugározzák.Góg és Magóg
Magóg a Teremtés könyvében szerepel először a Bibliában, mint Jáfet egyik fia. Ezekiel próféta könyvében Magóg egy tartomány, ország, melyet Mesek és Tubal társaságában említ a szöveg. Az utóbbi kettő azonosítható, a Fekete-tenger vidékén terültek el, de Magóg földje ismeretlen maradt (bár a zsidó történetíró, Josephus Flavius a szkítákkal azonosította Magógot, ezt más történeti forrás nem erősítette meg). Góg szintén Ezekiel könyvében szerepel először, ő a fejedelem, aki megtestesíti a barbár támadókat, akik Izrael ellen törnek.
Annak ellenére, hogy Ezekiel apokaliptikus látomásában Magóg nem személy, hanem terület, Góg és Magóg személyekként, ill. népekként (a Jelenések könyvében a sátán által felbujtott támadókat szimbolizálják) élnek a különféle hagyományokban. A középkorban azonosították őket a kereszténnyé vált népekre támadó gótokkal, a keltákkal, de még a magyarokkal is.
Egy angol legenda szerint Diocletianus császárnak volt 33 gonosz lánya, akiket férjhez adtak azzal a szándékkal, hogy a férjek zabolázzák meg gonoszságukat. A lányok ezen felháborodtak, és megölték férjeiket. Bűnük büntetése az lett, hogy a nyílt tengerre vitték és magukra hagyták őket. A szigetet, ahol a víz partra sodorta a lányokat, a legidősebb testvérről, Albáról Albionnak nevezték el. A lányok itt démonokkal háltak, s óriásokat szültek, ezeknek az óriásoknak a leszármazottai Góg és Magóg, akik London kapuit őrizték.
