A Pestszentimrei Római Katolikus Egyházközség története

Bevezető

A katolikusok száma községünkben mindig meghaladta a többi vallásét. A múlt század végén Péteripuszta cselédei a szomszédos Szentlőrinc-puszta kápolnájába jártak misére.

Az első misét a soroksári plébános 1910 karácsony másnapján tartotta az Árpád (ma: Podhorszki u.) utcai iskola tantermében. Az 1910-es években a soroksári plébánia látta el a híveket, havonta jártak ki szentmisét tartani. Csak a gazdagabbak hívhattak papot, a szegényebbek nem tudták a kocsibért megfizetni.

1911. augusztus 20-án a Szent István-napi körmeneten, ünnepségen felszenteltek a Piac térnél egy fakeresztet. Ettől kezdve augusztus 20-át tekintették a katolikusok a település búcsúnapjának. Később harangláb is került a kereszt mellé. Pár éve még látható volt a kereszt a Törvény utcában az Ady Endre utcai iskolával szemben. Eredetileg ez a terület lett volna a katolikus egyház 1400 négyszögöles templomtere. A parcellázáskor 4 templom, illetve a községháza részére közterületet jelöltek ki a mai Ady – Törvény – Rákóczi – Címer utcák találkozásánál, a Piac tér környékén.

1920. január 1-jén került először pap Soroksárpéterire. Manninger Károly budapesti hitoktató költözött akkor a településre. 1922 végén távozott Péteriről. Ettől az évtől a soroksári plébánia filiájaként tartják számon a péteri híveket.

1921. január 1-jétől vezetik a keresztelési, házassági és halotti anyakönyveket.

1923. augusztus 27-én ifjabb Trungel Iván soroksári hitoktatót helyezte ide a megyés püspök. Feladatául adta az önálló soroksárpéteri egyházközség megszervezését. A váci egyházmegye adattárában ettől kezdve “kihelyezett lelkészség”-ként szerepel. Lakásának a jelenlegi plébánia “ősépületét” bérelték.

“1924. március 1-től lakik itt az Úr Jézus az iskola egyik fülkéjében.” – olvasható az egyház vázlatos történetében. A miséket az Árpád (ma: Podhorszki u.) utcai iskolában tartották. A kis fülkében elzárva tartott oltárt és az oltáriszentséget állandóan őrizték. Minden nap miséztek.

1923-tól vezetik egyházközségünkben a Historia domus-t, a plébánia történetének évenkénti összefoglalóját. 1926. április 26-án kelt szerződéssel a Rózner-kert telkét vásárolta meg a katolikus egyház templomépítés céljára az eredetileg kapott Piac téri templomtelek eladása után. Ez a terület 2627 négyszögölet tett ki, ára 220 millió korona volt. A templom tervezésére és építésére Bánszky Mihály műépítészt kérték fel. A Kispesti és a Pesterzsébeti templom építőjének 160.000 pengős költségvetését elfogadták.

“1927. június 1-én 6 óra 38 perckor volt az első kapavágás, …5-én (az olvasat bizonytalan), pünkösd vasárnapján pedig elhelyezte az alapkövet Dr. Baksay Károly püspöki helynök.” – jegyezte fel Trungel Iván lelkész. A templom alapkövének pünkösdi elhelyezése okán ez lett a helyi búcsú napja.

Mikor Trungel Ivánt elhelyezte a váci püspök, helyére Paulovics Pál került, 1928. augusztus 15-én. Az új lelkész 60.000 pengő kölcsön felvételével felépítette a falakat, a tetőzetet és a torony falazatát. Az első szentmisét 1928 karácsonyán tartották az új templomban.

A hatalmas méretű eladósodás és a hitelezők bírósági végrehajtása elől az egyházmegye 50.000 pengős adománya mentette meg a soroksárpéteri katolikusokat. Sajnos a tervek túlméretezettnek bizonyultak ehhez a szegény, munkások által lakott településhez. Lassan gyűltek az adományok. 1929-ben a félig kész templomot használatba vették a hívek. Az új lelkész beboltoztatja a templomot, ideiglenes ablakokat tetetett fel.

DR. SCHAUB MIHÁLY plébános

Igen jelentős eseménye volt a helyi katolikus egyházi életnek, amikor dr. Schaub Mihályt helyezték ide lelkésznek. (1929. július 16.)

Neve fémjelzi az egyházi élet fellendülését. Pestszentimre első plébánosa Nagymaroson született 1888-ban. 1917-ig vezette a Szalézi intézetet, mely a szegény sorsú fiúk tanításával foglalkozó szerzetesrend tulajdonában volt. (A Szaléziánus rend 1913-ban telepedett le Magyarországon.) Schaub Mihály az első világháború alatt tábori lelkész volt. 1938. október 2-án a soroksári anyaplébánia Szent Kereszt-ereklyét adományozott – plébános úr 50. születésnapjára – amely 1783-as hitelesítéssel volt ellátva.

1930-ban a település elszakadt Soroksártól, megalakította saját képviselőtestületét, melynek meghatározó személyisége lett – egészen 1944-ig – dr. Schaub Mihály. Az ő javaslatára választotta a képviselőtestület a Pestszentimre nevet, mivel a község önállósulása évében volt Szent Imre herceg halálának 900. évfordulója. További indokai voltak: Soroksárhoz már semmi köze nincs az új községnek; Pest közelségét, illetve Pest megyéhez való tartozást is kifejezi az új név; Szent Imre tisztasága jelképes egy most született községre nézve is. A névengedélyező szervek felé utolsó érvként közölte, hogy az épülő plébánia-templom védőszentje is Szent Imre lesz. Hosszas huzavona után 1931. június 18-án engedélyezte a belügyminiszter a település részére a Pestszentimre név felvételét.

1930. december 16-án a váci püspök önálló lelkészség rangjára emelte és a Soroksári esperesi kerületből a Pestvidéki-Alsóesperesi kerülethez csatolta át Soroksárpéterit. Ezzel együtt Dr. Schaub Mihály lelkészt plébánosi címmel tüntette ki.

Azonban nem minden világos a dokumentumok között: a váci egyházmegyei sematizmus 1933-as évkönyve az 1930-ban alapított pestszentimrei lelkészséget “Jézus Szíve” névvel illeti; az 1936-os évkönyvben ugyanezt azzal toldja meg, hogy a pestszentimrei a Pestszentlőrinci egyházközség lelkészsége. 1938-ban már ez olvasható: Pestszentimre Szent Imre plébánia, alapítva 1930-ban. Az 1943-as évkönyvben kerülnek helyére a dolgok: A pestszentimrei Szent Imre plébánia, alapítva 1940-ben. (A szentimrei név-változással november 5-re, Szent Imre napjára helyezték át a búcsú napját is.) Az 1943-as bejegyzésig azonban sok minden történt a pestszentimrei plébánia életében:

1934-ben – döntően egyházi adományokból – kifizették a tartozásokat, megtoldották a tornyot, kereszt került az ideiglenes sisakra, december 2-án pedig három harangot szenteltek és húztak fel a toronyba. Előtte még elkészültek a melléktornyok, a bejáratok, a kórus, és harmóniumot is vettek.

A következő évben került a templomba márványpadló, az épület mellé a kőkereszt. 1937-ben volt először káplán Pestszentimrén. Számára lakás épült a plébánián.

1938-ban készítette el Hiesz Géza szobrászművész a műkőoltárt, és rajta Szent Imre szobrát. Húsvétra orgonát is tudtak vásárolni. A következő évben Kreisz Antal helybeli kőfaragó mester befejezte a muko szószéket. A famunkákat Ruisz József asztalosmester készítette. Horváth Antal helybeli művésznövendék festett angyalokat a kórus hátfalára. A stációdomborművek felfüggesztése volt az avatás előtti utolsó feladat.

TEMPLOMAVATÁS

1939. április 10-én, húsvéthétfőn Hanauer Á. István váci megyéspüspök felszentelte a Szent Imre plébániatemplomot. A szentbeszédet – a község szülötte – Konrád Lajos tiszakürti lelkész tartotta.

1940. január 1-jétől plébániai rangra emelték a pestszentimrei lelkészséget. Schaub Mihály plébános esperesi kinevezést kapott.

A fentebb leírt küzdelem és nagy áldozatok árán megvalósított templom felrobbantása, az imreiek számára a háború legszörnyűbb pusztításai közé tartozott. A még befejezetlen épület toronyrészét magyar utászalakulat repítette levegőbe német parancsra, nehogy az oroszok kilátást nyerjenek a németek kilátástalan helyzetére. Az óriási detonáció a környék épületeit is romba döntötte, a torony téglái a vasúti sínekig hullottak. A stációreliefek közül csak egy maradt épen. A plébánia és a kultúrház is romokban hevert. Szükségtemplomnak a Kölcsey utca 102. számú épületet vették igénybe. Legelőször a katolikus kultúrházat hozták rendbe, itt tartották a miséket, s minden egyházi összejövetelt, míg újjá nem építhették a templomot.

Az újjáépítés érdekében Schaub Mihály minden lehetséges fórumot megkeresett. A hiábavaló küzdelem aláásta egészségét, bár betegen is segítségére volt az egyházközségnek. 1951. augusztus 24-én meghalt, Pestszentlőrincen temették el.

BOGNÁR FERENC plébános

Dr. Schaub Mihály utódja Bognár Ferenc addigi káplán lett. Adminisztrátori, illetve plébánosi tisztségében tovább védelmezte a katolikus egyházat a baloldali rendszerváltás idején. (Belügyminiszterig “feljutó” ügye támadt a teljes községi vezetéssel.) Agilissága, kiállása tiszteletet vívott ki, folytatta a romtemplom építési munkálatait. (Vecsésre helyezték 1955-ben, ottani plébánosként pár éve hunyt el.)

CSORBA IMRE plébános

1955. október 3-ától Csorba Imre került Kispestről a plébánosi szolgálatba. Ö irányította az újjáépítési munkát, melyet szó szerint kell érteni, hiszen a plébános úr a torony tetején, vagy a falak ormán irányította az építést. Az újjáépített templom első miséje is nevéhez kötődik. Az o személyében tisztelhetjük a leghosszabb idejű szolgálatot teljesítő helyi plébánost. 1955 és 1976 között gondozta a rábízottakat, és mint püspöki tanácsos ment nyugdíjba. 1998 elején is népszerű, tisztelettel övezett, aktív résztvevője, segítő lelkésze a katolikus hitéletünknek. Ebben az itt töltött 44 évben került sor ezüst-, arany- és gyémántmiséjére is. Az utóbbit 1994-ben tartotta. [1994-ben a kuratórium döntése alapján Pestszentimréért Díjban részesült.] Csorba Imre plébános 1968. január 14-én tartotta újjáavató miséjét az új falak között. Ekkor “ajánlották fel” a XVIII. kerületnek a katolikus kultúrházat megvételre. Ebben létesült az imrei szociális foglalkoztató.

SZIGETVÁRI IMRE plébános

1976. augusztus 1-jén Szigetvári Imre került a plébánosi szolgálatba. Újszerű egyházszemléletével népszerűvé tette az ifjúság körében a katolikus hitet. A híveket segítő belső átalakítások, a templom felújítása, külső vakolása, új vaskerítés készítése népszerű tevékenységét dicséri. 1986-ig volt itt plébános, ma püspöki tanácsnokként Vecsésen teljesít plébánosi szolgálatot.

MOLNÁR BÉLA plébános

A pestszentimrei plébánia élén 1986. június 1-től Molnár Béla plébános állt. Szolgálása idején került – először a templomépület történetében – csúcsos, fém toronysisak Pestszentimre legmagasabb építményére, 1990. december 13-án.

A földön összeszerelt acélszerkezetű és rézlemezzel lefedett 45 tonnás toronysisakot óriásdaru emelte a helyére. A toronyépítéssel és fölhelyezéssel kapcsolatos tervezési, statikai, kivitelezési és szervezési feladatokat Gombos György építészmérnök látta el.

Új tető is került a templomra, átépítéseket hajtottak végre a plébánián. 1993-ban II. János Pál pápa apostoli levelével módosította a magyarországi egyházmegyék határait.

A Pestszentimrei Szent Imre plébánia a Váci egyházmegye Budapest-Alsó espereskerületéből – 1993. július 1. dátummal – átkerült az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Pest-Rákosi Főesperesség, Pestszentlőrinc-Soroksár esperesi kerületébe. (1995-től az egyházmegyei kiadványok nem tüntetnek fel főesperességet.) 2003. augusztus 1-ével, 17 évi szolgálat után Molnár Béla nyugdíjba vonult és utódja GÖDÖLLE MÁRTON plébános lett.

A plébániaépület

A plébániaépület 1920 táján épült, előbb csak bérelték a lelkész számára Hoffmann Aladártól. 1926-ban vásárolta meg a katolikus egyház a 2627 négyszögöles telekegyüttes részeként. 1927-ben épült a későbbi cserkészház a Petőfi (Címer) utcai oldalon. A paplak bővítését 1931 és 1936-ban végezték. A lelkész részére 1937-ben építettek káplánlakást a főépülethez. A háború után felrobbant egy aknától. (Az “elmesélések” szerint egy orosz katona a tisztelendő úr kedves zongoráját akarta felnyitni, amikor “aktivizálódott” a német szerkezet.)

A háború után újjáépített épület az évtizedek alatt annyira tönkrement, hogy szükségessé vált egy új plébánia építése, amely a plébániakert délnyugati szegletében 2003 áprilisára készült el. A régi plébánia lebontásra vagy felújításra vár.

Egyházi élet

A hívek gyarapodásával kiteljesedett az egyházi élet, létrejöttek vagy aktivizálódtak olyan vallási egyesületek, melyek hosszú időre meghatározták a Pestszentimrei Katolikus Egyházközséget. Álljon itt ezen egyesületek felsorolása a Pestszentimrei Katolikus Értesítő című újság 1934-39 között megjelent példányai alapján (zárójelben az alapítás ideje):

– Pestszentimrei Római Katolikus Társaskör (1926. III. 18.)
– Jézus Szíve Szeretetotthon – Karitasz nővérek (1935. XI. 12.)
– Háziipari szövőüzem – Katolikus Népszövetség (1937)
– Rózsafüzér Társulat (1911. V. 10.); Az egyetlen 1998-ban is működő szervezet.
– Mária Kongregáció – leányok kongregációja (1925; újjáalakult 1937-ben)
– Katolikus Nőegylet (1931)
– Szívgárda – a legifjabbak egyesülete (1928); Zászlószentelés: 1934. V. 13.
– 938. sz. Szemere Cserkészcsapat (1927. XII. 8.)
– Credó – katolikus férfiak egyesülete (1933. XI. 5.)
– Ifjúsági Credó (1936. II.)
– Szent Imre Asztaltársaság – spóregylet (1931)
– Énekkar, Műkedvelő Gárda
– Actio Catholica – Katolikus Ifjúsági Egyesület (1934. V. 27.)
– Egyházközségi Munkás Szakosztály (1939. IV.)

A fenti egyesületek közül volt, amelyik csak rövid életet élt, de kiváló eredményeket elért is akad közöttük, például a Műkedvelő Gárda, a cserkészcsapat, illetve a Társaskör, mely azt a katolikus újságot is jegyezte, melyből adataink származnak.

 Pestszentimrei Római Katolikus Társaskör – Katolikus Kultúrház

Külön fejezetet érdemel, hisz szerepe meghatározó volt az imrei katolikus életben. A két elnevezés elválaszthatatlan párost alkotott a ’30-as, ’40-es években.

A Soroksárpéteri Római Katolikus Társaskör alapszabályát 1927-ben fogadta el a belügyminiszter. (137.204/1927/Vll. BM.) [Egy másik belügyminiszter 1947-ben feloszlatta.] Az összejöveteleiket a Kalina-kocsma helyiségeiben tartották. 1928 őszén bérelt házban, a Csokonay – Bernát (Póth Irén) utca sarkán álló épületben működött a kultúrház. 1931-ben saját házat vettek a Templom utca 2. szám alatt. Ez hamar szűknek bizonyult, így hozzáfogtak az egyházközség szomszédos telkén egy nagy épület felhúzásához. Meghatározó szerepet kapott az 1933. július 16-án felavatott katolikus kultúrházban a Pestszentimrei Római Katolikus Társaskör – megindult a kulturális élet.

A “Katkör”-nek nevezett kultúrházban igazi otthont talált az érkező. A három kis teremből összenyitható, több száz embert befogadó, minden igényt kielégítő színpadú nagy helyiség befogadta az egyházzal szimpatizáló szervezetek rendezvényeit, de lehetőség volt baráti, klub-, társadalmi összejövetelekre is. Tenisz-, tekepálya is kapcsolódott a kultúrházhoz.

A Kör boxrend-szerű kerthelyisége kedvelt szórakozóhely volt. 1937-ben az egyházközség saját tulajdonává “vállalta át” a kultúrházat a Körtől, ezzel külön vált a Kultur’ és a Kör, bár vezetése közös maradt. A 400 tagot számláló Kör vezetője a Katkör létrehozója, Csém János pékmester volt. 1934. februártól 1939. júniusig jelentette meg a Társaskör a Pestszentimrei Katolikus Értesítő című havilapot Dr. Garay Géza orvos szerkesztésében. Népszerűvé tette a katolikus kultúrházat a műkedvelő gárda sok nívós előadása is. A Templom utca – Címer utca találkozásánál, a Címer u. 93. szám alatt ma a XVIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal Szociális Foglalkoztatója található. A szabadidő kulturált eltöltését kínálták a további katolikus egyletek.

938-as számú Szemere fiú cserkészcsapat

Az 1927. december 8-án alakult Szemere csapat több évig albérletekben tevékenykedett. 1928. március 15-én tartották az első, ünnepélyes fogadalomtételt. Az igazi cserkészotthon a Címer utcai oldalon a templomkertben volt. A lelkes honfoglalók alakították át a hajdan volt istálló épületet, és az 1931-es avatást nívós kiállítással ünnepelték. 1930-ban szentelték fel zászlójukat. Első parancsnokuk Fekete Pál vegyészmérnök volt. 1935-től Bereck Ferenc polgári iskolai igazgató lépett elő cserkészparancsnokká. 1940 után a káplánok látták el a csapat vezetését.

A háborút követően Opálka József viselte a parancsnoki “uniformist”, és megalakította a viziőrsöt. A “Szemerések” minden évben táborozáson vettek részt az ország több területén. A színes élménybeszámoló kötelező, de nagyon várt zárása volt nyaralásnak. 1932. június 19-én létrehívták az Első Ifjúsági Napot, melyen a cserkészek mellett a leventék, iskolások és óvodások vettek részt Pestszentimrén. Az Ida tér parkosítását a két imrei cserkészcsapat, illetve az egyházak vállalták el, 1933-ban. [Ide tervezték a Magyar Hősök Emlékművét és az országzászlót.]

Életre kiható eseménynek mesélték a résztvevők az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozót – a Jamboree-t. Az imrei katolikus cserkészek díszes diadalkaput építettek, így fogadták a világ távoli tájairól érkezőket.

Kanizsai Dorottya leány cserkészcsapat

A második világháború után alakult meg, Keresztes Nagy Antalné tanítónő vezette. Két évig működött, utána a belügyminiszter betiltotta az összes cserkészcsapattal egyetemben. 1948-ban 27 tagja volt.

Szeretetház

Az egyháztagok régóta szerettek volna gondoskodni az elaggott idősekről is. 1935-ben – a Petőfi (Címer) utcai bérelt házban – helyeztek el nyolc egyedül maradt not. A Karitász Nővérek tevékenységének köszönhetően méltó, emberi körülmények fogadták a “Jézus Szíve Szeretetotthon” lakóit.

Adományok, ínségakció, felajánlások segítették a szeretetház fenntartását. 1939-ben a Kisfaludy utcában saját ingatlant vásároltak, jobb körülmények közé költöztetve az időseket. A ’90-es évek elején adta el az egyház az ingatlant.

Szívgárda

A legifjabbakat tömörítette a “Szívgárda”. 1928-ban két tanítónő – Németh Blanka (Varga Gyuláné) és Keresztes Nagy Antalné – alakította meg. Később Polyánszky Edit, Drégelyi Erzsébet, Keresztes Nagy Ottilia, illetve Sajtos Edit hitoktatónők irányították a kicsiket. Előadásaik, fellépéseik bevételéveI támogatták a templom építését, a szeretetházat.

Credo

1933-ban alapították meg a katolikus férfiak hitbuzgalmi egyesületét, a Credót. 1938-ig Keresztes Albert, a község főjegyzője volt a Credo elnöke. Elköltözése után dr. Garay Géza orvos vezette az egyesületet. 1938-ban szentelték fel zászlójukat. Az ifjúsági Credo ténylegesen 1937-ben kezdett működni dr. Garay Géza vezetésével. Később Zsidai István, majd Zempléni Pál káplán nevelte az ifjakat.

Rózsafüzér Társulat

1911. május 10-én alakult meg 15 taggal. “E társulat volt a kis mustármag, melyből egyházközségünk mai virágzó hitélete kinott.” Ok szervezték a katolikusokat, a szentmiséket. Ok szerezték be a korai harangokat és legtöbbet tették a templom felépítésében. “Ma a társulat több, mint 100 tagot számlál és szerényen folytatja áldásos működését”- írta a Katolikus Értesítő 1939-es száma. Ez a Pestszentimrei Római Katolikus Egyházközség egyetlen folyamatosan – 2004-ben is – működő egyházi szervezete.

Egyházközségi Képviselőtestület

Világi tagok választásával megalakított testületet, melynek feladata az egyházközség és a plébánia ügyeiben a plébánosnak való tanácsadás. Elnökei: 1926-33 között dr. Kazatsay Mihály nyugalmazott pénzügyi főtanácsos; 1933-38 Keresztes Albert községi főjegyző; 1938-46 SzijjártóLajos; 1947-49 dr. Garay Géza községi orvos; 1949-70 dr. Fekete Pál vegyészmérnök, korábbi cserkészparancsnok; 1970-95 Gombos György építészmérnök; 1995-től Keresztes Nagy Csaba tanár – világi alelnök. 1993. július 1-től – amikor a Pestszentimrei Római Katolikus Plébánia átkerült az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéhez – a képviselőtestület elnöke a mindenkori plébános lett, alelnöke a megválasztott világi (al)elnök.A jelenlegi képviselőtestületünk

» A fenti szöveg átvéve – a szerző hozzájárulásával – Pándy Tamás: 100 éves falu a városban – Pestszentimre c. kötetéből. Kiadta: Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság és a Szerző, Budapest 1998.

» A szövegközi fényképek a Pestszentimrei R. K. Plébánia archívumából valók.