Általános tudnivalók a 2026-os képviselő-testületi választásról

A plébániai képviselőtestület alapvetően tanácsadó testület. Tagjainak szerepe, hogy
a plébánia pasztorális, közösségi, gazdasági és egyéb folyamatait átlássák, azokról
közösen gondolkodjanak, célokat fogalmazzanak meg és javaslatokat tegyenek azok
megvalósítására, ezzel segítve a plébános munkáját. Munkájuk során a hívek
észrevételeit, javaslatait is képviselik a testület, illetve a plébános felé.
Ezek alapján fontos, hogy a testület tagjai olyan személyek legyenek, akik hitükkel és
jelenlétükkel elkötelezettek plébániánkon és készek együttműködni a közösség
érdekében egymással és a plébánossal.
A bemutatott jelöltek a hívek által javasolt testvérek közül kerültek ki.

A választásra két vasárnapon, április 19-én és április 26-án kerül sor a szentmisék
után, illetve lesz lehetőség elektronikus szavazásra is.

Mindenki szavazhat, aki nagykorú és a pestszentimrei plébánia közösségéhez
tartozik.
Egy személy egyszer szavazhat (vagy papíralapon vagy elektronikusan). A listán
szereplő nevek közül több személyt is megjelölhet, de  legfeljebb 14 jelölt mellett
teheti le a voksát.

Az alábbiakban rövid bemutatkozást olvashatunk a jelöltekről:

Barna Bertalanné Mariann

Ajkán születtem, 1976 óta élek Budapesten. Pestszentimrére 2003 elején költöztünk férjemmel és négy gyermekünkkel, akik azóta már felnőttek és három unokával is gazdagabbak vagyunk. Jelenleg még dolgozom, mérnökként.

A plébánián tagja vagyok a Szent Mónika imacsoportnak, férjemmel lehetőségeink szerint segítjük a Karitász csoport munkáját és egy négy házaspárból álló kisközösség tagjai vagyunk. Korábban óvodás csoport hitoktatója voltam, gyermektáborokban vettem részt és tagja voltam a Plébánia Képviselőtestületének.

Fontosnak találom a plébánia közösségeinek, a különböző generációknak a kapcsolódásait, a közös kirándulásokat, zarándoklatokat az életkor adta lehetőségek figyelembevételével, lehetőség szerint közös kulturális programokat.

Czinege Katalin

1977-ben születtem, azóta Gyálon élek, 2004 óta a pestszentimrei plébániai közösség tagja vagyok. Gyerekkorom óta aktívan bekapcsolódok az Egyház életébe. Jelenleg a munkám is az Egyházhoz kapcsol, hiszen egyházi intézmények könyvelésével foglalkozom.

A plébánián jelenleg a felolvasók szolgálatát fogom össze, csoportvezető vagyok a hétköznapok lelkigyakorlatában, illetve részt veszek a pasztorális munkacsoport munkájában. És a konkrét feladataimon kívül is igyekszem sokféleképpen jelen lenni a közösség életében.

A plébániai élet számomra elsősorban a Krisztushoz való kapcsolódás tere.

Fontosnak tartom ezért, hogy:

–        lelki programok által lehessen személyesen növekedni az istenkapcsolatban, a hitben

–        a személyek közösségben is megélhessék a hitüket: a liturgiában és különböző közösségi programokon, kisközösségekben és a nagyobb közösségben egyaránt

–        legyen a közösség befogadó és elfogadó, és ez kifejeződjék a személyes kapcsolatokban

–        személyesen és közösségként is törekedjünk a tanúságtevő lelkületre

A képviselőtestületben a fenti célok mellett szeretnék elköteleződni.

Különösen is a lelki programok, a lelkigyakorlatos folyamatok területén szeretnék szolgálni, valamint szeretném segíteni a különböző korosztályok és különböző életállapotúak közötti kapcsolatok kialakulásának lehetőségét.

Deák Attiláné Erzsébet

Balassagyarmaton születtem és ott jártam középiskolába, de a gyökereim szülőfalumhoz, Dejtárhoz kötnek. 1990-ben fiatal házasként két gyermekünkkel találtunk új otthonra Pestszentimrén. Tanárként dolgoztam, majd harmadik gyermekünk születése után főállású anya, később családi vállalkozásunk alkalmazottja lettem. Jelenleg “főállású nagymama” vagyok, nagy örömmel és hálával várjuk 6. unokánk születését.
A plébánia életébe ideköltözésünk után bekapcsolódtunk, de a közösséghez szorosabban csak Márton atya szolgálatának idején kerültünk.

Elvégezve a Kórházlelkészség képzését önkéntes beteglátogató lettem. Az Alacskai úti Idősek Otthonában sok éve látogatjuk és segítjük a rászoruló gondozottakat abban, hogy szentmisére eljussanak és szentségekhez járulhassanak.
A közös ima erejét sokszor megtapasztalva a beteglátogató csoport lett az elindítója a Szent Mónika imacsoportnak. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak gyermekeink hitéért, hanem plébániánk családjaiért, hazánk ifjúságáért és keresztény Magyarországért is könyörögjünk. Néhány évig az elsőáldozásra készülők felkészítésében is segíthettem. Sok örömmel gazdagította életemet ez az időszak.
Gyermekeink a közelünkben élnek. Ketten az itteni közösséghez, harmadik gyermekünk és családja a Főplébániához tartozik.
Gyermekkorom óta megtapasztaltam a hit és a közösség megtartó, segítő erejét. A falusi évek máig példát adnak a generációk egymást segítő együttélésére. Szolgálatommal ezt szeretném tovább erősíteni a családomban és a közösségben is.

Deák Bernadett

2002 óta élek Pestszentimrén, ekkor kapcsolódtam férjemmel és gyermekeimmel a pestszentimrei plébánia közösségéhez. Az ifjúházas hittan és a babamama klub volt az alapozás, majd jött a gitáros kórus, a plébániai családos táborok szervezése, főként háttér munkák.

Plébánosi felkérésre vállaltam szerepet az óvodás- és kisiskolás korosztály hitre nevelésében. Aktívan jelen vagyok saját kisközösségemben.

Mióta gyermekeim felnőttek, visszatértem az óvodapedagógusi szakmámhoz.

Az elmúlt években a felolvasói szolgálatba, a családos táborok esetleges háttérmunkáiba kapcsolódtam be. Részt veszek a plébániai lelkigyakorlatokon, ahol már csoportvezetőként is segíthettem a résztvevők lelki gazdagodását. Jó látni, hogy mennyi érték volt és van már most is a közösségünkben – a szeretet, az odafigyelés, a segítőkészség –, én magam is sok örömet, megtartó erőt kaptam már a plébániai közösségtől  és hiszem, hogy ezekre lehet igazán építeni.

Azt szeretném, ha a plébánia továbbra is olyan hely maradna, ahova jó megérkezni. Ahol a családok, a fiatalok és az idősebbek is megtalálják a saját helyüket. A plébánia továbbra is nyitott közösség maradna, ahol a hitünk nemcsak személyes ügy, hanem közös élmény is. Fontosnak tartom a lelki megújulást, a közös imádságokat, a csendes alkalmakat, és azt is, hogy legyenek olyan programok, amelyek valódi találkozásokat, beszélgetéseket teremtenek. Hiszem, hogy a plébánia akkor él igazán, ha nem csak vasárnap, hanem a hétköznapokban is  tudunk kapcsolódni egymáshoz.

A plébánia tagjaként sokféle szolgálatban kipróbálhattam magam, és ezek mind közelebb vittek a közösséghez. Úgy érzem, mostanra elég tapasztalatot és rálátást szereztem ahhoz, hogy felelősen és szeretettel tudjak részt venni a képviselőtestület munkájában

Azt gondolom, hogy ebben a szolgálatban különösen fontos a figyelem, a türelem és az együttműködés. Szeretnék olyan módon részt venni a közös munkában, hogy közben meghalljuk egymást és együtt keressük a jó irányokat a közösségünk számára.

Fehér Éva

Köszönöm a jelölést és a bizalmat! Akik ezt megtették azok többnyire ismernek. Akik még kevésbé, azokkal azt szeretném megosztani magamról, hogy gyermekkorom óta élek Pestszentimrén. Mivel felnőttként találkoztam a keresztény tanítással és az egyházzal, 2003 óta vagyok tagja a pestszentimrei plébániai közösségnek, ami meghatározó volt a családunk és a mára már felnőtté váló gyermekeink életében is. Több cikluson át támogattam a képviselőtestület munkáját, valamennyi nálunk szolgálatot teljesítő plébános mellett.

Többek között a képviselőtestület, a Kikötő családközösség és a Karitász munkacsoport tagjaként igyekszem részt venni egyházközségünk életében. Ismételt testületi tagságom esetén a megkezdett munkát folytatnánk a plébániai közösségünk fejlődése érdekében. 

Fucsek-Horváth Noémi

41 éves vagyok, Kerepestarcsán születtem, Isaszegen nőttem fel egy több generációs családi házban, szüleim és dédszüleim is római katolikusok voltak. Jelenleg jogászként dolgozom az Országos Rendőr-főkapitányságon.

2010 óta lakunk a 18. kerületben, először Pestszentlőrincen éltünk, majd 2021-ben átköltöztünk Pestszentimrére két kisfiunkkal együtt. Férjemmel, Tibivel 20 éve alkotunk egy párt, Barnabás fiunk 7, Simon pedig 4 éves.

2021-ben kezdtünk el a pestszentimrei plébániára járni, Miklós atya olyan kedvesen és szeretettel fogadott bennünket, hogy eldöntöttük, azt szeretnénk, hogy Simon itt keresztelkedjen meg.

Döntésünket követően elkezdtünk misére járni és fokozatosan bekapcsolódtunk a közösségi életbe. Elsőként a baba-mama klub alkalmakkal kezdtem ismerkedni, igen hamar megkedveltem, mindenki nagyon kedves és közvetlen volt velem. Tibivel egyre több közösségi programon vettünk részt (pl.: lelkinap, kirándulás). Aztán Simivel elkezdtünk asszonytornára járni, majd szépen lassan barátnőim is lettek és alakítottunk több baráti házaspárral egy házasközösséget, ami mostmár lassan 3 éve töretlenül megtart és erősít bennünket.

A közösségi alkalmakon, lelkigyakorlaton, illetve a plébániai táborokon keresztül még jobban megismertük a plébániát és azóta is szívesen veszünk részt közösségi programokon.

Aktív szervezője vagyok/voltam egyéb közösségi programoknak (táncház, szüreti bál, farsangi buli, kirándulások), szívesen írok cikket az ÖrömHírLevélbe. A családi táborban a kávézóval járó feladatkört mindig szívesen vállalom. Ha színészkedésről van szó, attól sem rettenek meg, többször szerepeltem a gyerekeknek-felnőtteknek előadott előadásokban. Továbbá a legutóbb megrendezésre került Házasság Hete rendezvénysorozat alkalmából tartott filmklubon (bár beugróként), de volt szerencsénk „házigazdaként” részt venni Tibivel.

Ez egy igen szeretetteljes, támogató és befogadó közeg, amit az is megerősít, hogy a közösségből találtunk egymásra a gyerekeink pótnagymamájával, aki időközönként vigyáz a fiúkra, amíg mi kicsit kikapcsolódunk.

Bízom benne, hogy a jövőben közösségünk továbbra is növekedni fog szeretetben, egységben és hálában. Tekintettel arra, hogy jogász vagyok, akár jogi területen is tudnám a plébániát támogatni, illetve szívesen veszek részt a közösségi programok teljeskörű szervezésében, szívesen foglalkozom gyerekekkel is.

Fülöp Dániel

1975. 12. 08-án születtem Budapesten, 2006 óta lakunk családommal Pestszentimrén. 2000-ben házasodtam, 6 gyermekünk van.

Feleségemmel, Csillával mindketten felnőtt megtérők vagyunk, világi hivatásunk szerint orvosok. Elsődleges küldetésünknek keresztény házas-létünket tartjuk. A plébánián régóta aktív szerepet vállalunk (nyári táborok, csoportos jegyes felkészítés, képviselőtestület, házas témájú lelki programok, kórus, felolvasás, áldoztatás), és a Mustármag családközösséghez tartozunk. Emellett 2008 óta a Családok Jézusban Közösség tagjai is vagyunk, ahol 7 évig a közösség Tanácsában is szolgáltunk, illetve a közösség nyolcszemközti jegyes felkészítésében veszünk részt.

A plébániát jelenleg újra dinamikusan fejlődő és megújulni akaró közösségnek tartom, melynek erős alapja az utóbbi években a lelki életben látható mélyebb elköteleződés is. Sok régi és talán még több új értéket látok az egyes emberek és közösségek nyitottságán, tapasztalatán vagy éppen fiatalos lelkesedésén keresztül. Reményteli, ahogyan a generációk nyitnak egymás felé, és bízom ennek a folyamatnak a további kiszélesedésében. Hiszem, hogy Isten akarja vezetni egyházközségünket és fő iránynak épp ennek az útnak a közös imádságos keresését érzem.

A plébánia életében és testületi tagként is igyekszem a megértő párbeszéd, egymás meghallgatása és a közös útkeresés aktív résztvevője lenni. Ennek egyik fontos és időszerű lépésének – többekkel együtt, a pasztorális munkacsoport tagjaként – egy részletes közösségi állapotfelmérést, a közösségfejlődés érdekében konkrét lépések meghatározását és hosszabb távú tudatos tervezést, szakértői kísérést tartok szükségesnek.

Gaál Édua

1974-ben születtem Budapesten, Zuglóban.

Első keresztény közösségi élményeim a Rózsafűzér Királynéja Plébániához (Domonkos templom – DOMI) köthetőek. Ott kereszteltek, ott kezdtem hittanra járni, a DOMIban voltam elsőáldozó, és a bérmálás szentségében is itt részesültem. A Patrona Hungariae Gimnáziumban érettségiztem, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Angol – Magyar szakán végeztem Piliscsabán. Családommal – két testvéremmel és édesanyámmal – 26 évvel ezelőtt költöztünk Pestszentimrére. A kezdetekben nem kötödtünk szigorúan a Szent Imre templomhoz.  Mikor Márton atyát ide helyezték, megkezdődött a pestszentimrei közösség (újra) építése; az alakuló, gyorsan mozgó közösségi életbe édesanyám és két testvérem már hamar bekapcsolódott. Én abban az időben kissé „fáradt” voltam, visszafogottan éltem a hitemet. Bár igyekeztem jelen lenni a plébánia eseményein, lelkigyakorlatokon; ha tehettem, felolvasó szolgálatot vállaltam szentmisén, nem volt kimondottan kapcsolatom a közösséggel. Blanckenstein Miklós atya idejében lettem kicsit megpiszkálva, amikoris egy évkönyv megszerkesztésére kért fel az atya. Innentől kezdtem jobban bevonódni a közösségi életbe. Első lépésként kisebb-nagyobb zökkenővel átvettem a plébániai újság (ÖrömHírLevél) szerkesztését, a jelenleg működő képviselőtestület tagja lettem, valamint részt veszek több munkacsoport tevékenységében is. A Felolvasók csoportjában továbbra is aktívan, nagy örömmel szolgálok, és van egy kis bensőséges imacsoportunk, ahol a Bibliával imádkozunk.

Mivel hosszú időn keresztül néztem a közösséget kívülállóként, tudom, milyen érzés nem látni és nem látszódni. Tudom, milyen nem látni és nem használni az értékeimet. A következő képviselőtestületi ciklusban szeretnék abban nagyobb szerepet vállalni, hogyan lehet megnyílni, megnyitni másokat és magunkat; elősegíteni, hogy vonzó legyen közösségünkhöz tartozni, hogy felfedezzük, elfogadjuk és tudatosítsuk egymásban, hogy Isten előtt mindannyian hihetetlenül értékesek vagyunk.

Hős Csaba

Budapesten (Kispesten) születtem 1978-ban, gyermekkoromat a Havanna lakótelepi Szent László plébánián töltöttem. 2008-ban költöztünk Pestszentimrére feleségemmel, Orsolyával.

Hamarosan bekapcsolódtunk a péntek esti házas hittan alkalmakba és erős, életre szóló kapcsolatot alakítottunk ki sok házaspárral.

Életem sok pontján érzem Isten áldását; a pestszentimrei közösség az egyik legerősebb ilyen élményem. Az elmúlt közel 20 évben együtt sírtunk és együtt nevettünk, átéltünk magasságokat és mélységeket; a személyes kapcsolatok egyre erősebbek és mélyebbek lettek. Jelenleg úgy érzem, a plébánia “felfutó íven” halad: a sok lelki program (lelkigyakorlatok, Exodus, Szentlélek szeminárium, Biblia 1 év alatt, stb.), a közösség új tagjai által hozott adományok, valamint az a tény, hogy két papunk is szolgálja a plébániát, bizakodásra ad okot.

A következő időszakban ezeket a kezdeményezéseket kell “csatornázni”, felkarolni és támogatni – természetesen az esetleges új kezdeményezések mellett. Képviselőtestületi taggá választásom esetén elsősorban magában a képviselőtestületben ill. a gazdasági munkacsoportban tervezem szolgálni a közösséget.                    

Kósa Kata

Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluból származom, gimnazistaként kerültem Budapestre, végül itt telepedtem le. 15 éve élek Pestszentimrén családommal. Férjemmel 20 éve vagyunk házasok, négy gyermeket nevelünk. Bölcsész (angol-portugál) és hittudományi (katekéta-lelkipásztori munkatárs) végzettséggel rendelkezem, jelenleg a főállású anyaság mellett óraadó hitoktatóként dolgozom két pestszentimrei iskolában.  Kiskorom óta kereszténynek vallom magam, mégis a 10 évvel ezelőtti plébániai Szentlélek Szeminárium tette igazán élővé hitemet. Ezután kerültem kapcsolatba a katolikus karizmatikus megújulással az Új Jeruzsálem Katolikus Közösségen keresztül, melynek 5 éve elkötelezett szövetséges tagja vagyok. Régebben is szolgáltam a plébánián, de pár év távollét után egy évvel ezelőtt tértem vissza. Jelenlegi szolgálataim: felolvasás, zenei szolgálat, imacsoport vezetés. 

Hiszem, hogy egy keresztény közösség csak akkor lehet virágzó, ha tagjai szorosan kapcsolódnak Krisztushoz. Ezért a plébánia jövőjét is csak úgy tudom elképzelni, ha Krisztushoz kapcsolódó, imádkozó tagokból épül fel, nem feledve el, hogy nemcsak Istenhez kell kapcsolódnunk, hanem testvéri szeretettel egymáshoz is. 

Tavalyi római zarándoklatom hozott vissza egyértelműen a plébániára, ahol Ferenc pápa mintegy végrendeletként azt a küldetést bízta ránk, katolikus karizmatikusokra, hogy a Szentlelkes tapasztalatainkat osszuk meg közösségeinkkel és a Szentlélekből forrásozó béke és egység mestereiként működjünk együtt elsősorban a plébániaközösségünkkel. Ezt a küldetést érzem magaménak. 

Kovács Gábor

1981.12.05-én születtem Kazincbarcikán.

2020 decembere óta Gyálon élek egy kertes házban feleségemmel, Vikivel, 4 éves kislányommal, Mimivel és kiskutyánkkal. Vikivel 9 éve ismerjük egymást, 6 és fél éve vagyunk házasok. 

Kislányunk születése után kegyelmi ajándékként találkoztunk a komatál intézményével, amikor azt éreztük, hogy Isten gondoskodása és kegyelme határtalan. Utána kezdett a feleségem a baba-mama klubba járni és tudtuk, hogy “hazataláltunk”, vagyis jó helyen vagyunk, ahol érezzük Isten melegét, szeretetét a közösségen belül. Azóta is “hű” tagjai vagyunk közösségünknek, igyekszünk aktívan bekapcsolódni a programokba, rendszeresen járunk a vasárnapi 10-es misére, vállaljuk a közösségben a szerepünket, feladatunkat, hogy mi is szolgáljuk Isten népét, barátainkat, közösségünket. 

Bízom abban, hogy a közösségünk elég összetartó, erős, stabil és erős hitű ahhoz, hogy továbbra is megtartsuk hagyományainkat, programjainkat és egymást, hogy kiapadhatatlan forrás legyen mindannyiunk számára, Isten kegyelme által. 

Azt gondolom, hogy a fent leírtak alapján továbbra is szolgálni szeretném a közösségünket azokkal a talentumaimmal, amit eddig is használtam. 

Keresem ugyanakkor hogy mi lehet a szerepem, feladatom a közösségben, ehhez szeretnék együttgondolkodni a többiekkel. Szeretném a fiataljainknak szervezett programokat támogatni, szervezőként részt venni benne, illetve bármilyen közösségszervező feladatban részt venni, amennyire időm és energiám engedi.

Kovács István

Sajószentpéteren születtem 1966.03.07-én. Gyerekkoromat vidéken töltöttem, 1978-ban költöztünk Budapestre. Két leánygyermeknek és egy leány unokának vagyok büszke felmenője.

1988 óta tulajdonos ügyvezetőként egy autóbuszos személyszállító céget vezetek.

Pestszentimrére 2000-ben költöztünk, azóta is ennek a közösségnek vagyok a tagja.

2003-ban, Márton atya jöttével és az ő kérésének eleget téve, többek között alapítója vagyok a Néri Szent Fülöp kórusnak; Márton atya ajánlása alapján akolitus képzésben is részesültem. Már a kezdetekben becsatlakoztunk a karitász csoport munkájába, aminek mai napig aktív tagja vagyok és ott segítek, ahol éppen szükség van rám.

A plébánia jövőjét illetően abszolút bizakodó vagyok, köszönhetően a már meglévő kis és nagyobb közösségeink eddigi tevékenységének és összetartozásának. Illetve az is örömmel tölt el, hogy a közelmúltban csatlakozott és a közösségbe beépülni vágyó fiatal családosok tele vannak ambícióval és tenniakarással. Jó látni bennük a tüzet, aktivitást, elköteleződést, s nem utolsó sorban az erős hitéletüket. Ez a tűz volt az, ami sok évvel ezelőtt bennünket is arra ösztönzött, hogy egy jó közösséget építsünk.

Egyebek mellett a már fentebb említett tevékenységeimet továbbra is szeretném folytatni.

Kovács Róbert

Budapesten születtem 49 éves vagyok, 5 gyermek édesapja. Családommal 19 éve vagyunk aktív tagjai a plébániai közösségnek. Ez alatt az idő alatt a mindennapi életem részévé vált a közösséget érintő kérdésekkel kapcsolatos felelősség és önkéntes feladatvállalás.

Akolitusként és ministránsként rendszeresen részt veszek a közösség liturgikus eseményein, fontosnak tartom építeni és élővé tenni kapcsolatomat Krisztussal. 

Egyéni vállalkozóként pályázatírással foglalkozom és 2019 óta részmunkaidős állást vállaltam a plébánián. Tapasztalataimmal segítek a beruházásokkal és közművekkel kapcsolatos adminisztratív feladatokban.

A növekvő számú lelkigyakorlatozó jelenléte különleges kegyelem és lehetőség plébániánk számára. Fontosnak tartom, hogy ezeket az alkalmakat tovább erősítsük és nyitottá tegyük mindazok számára, akik a hétköznapok rohanásából kiszakadva Istennel szeretnének találkozni, valamint hogy a lelkigyakorlatok gyümölcsei beépüljenek az egész közösség mindennapi életébe is.

Jövőképemben plébániánk olyan hely, ahol a hit nemcsak ünnepi alkalmakhoz kötődik, hanem a mindennapok részévé válik: élő imaközösségek, szolgálatkész önkéntesek és egymásra figyelő testvéri kapcsolatok által.

Tagja voltam az előző képviselőtestületnek és szívesen veszek részt továbbra is ebben a szolgálatban, együttműködve plébánosunkkal és a közösség tagjaival, felelősséggel és elkötelezettséggel szolgálva plébániánk fejlődését.

Kovács Viktor

42 éve születtem,  Budapesten nevelkedtem két fiútestvéremmel. Családunkban nem esett szó a hitről, nem kaptam semmilyen vallásos nevelést, de mindig mélyen foglalkoztatott a spiritualitás. Leendő feleségemet megismerve, 2006-ban kerültem kapcsolatba a keresz-ténységgel. Krisztusban megtaláltam mindazt, ami az addigi életemből hiányzott. 2008-ban kötöttünk szentségi házasságot, ekkor lettem elsőáldozó majd egy évre rá bérmálkoztam. Később feleségemmel együtt a Ferences Világi Rendbe éreztünk meghívást és köteleződtünk el örökfogadalommal.

2013-ban költöztünk Pestszentimrére 2 gyermekünkkel, akik mellé további 2 született. Ők már itt is lettek megkeresztelve. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekeink keresztény közegben nőjenek fel, ennek megfelelően választottunk óvodát, iskolát nekik.

Én először a plébánia induló biblia csoportjába kapcsolódtam bele szervesen. Az itt szerzett tapasztalatokra alapozva indítottunk Gábor atya segítségével egy férfi bibliakört is. Több alkalommal vettem részt az adventi és nagyböjti hétköznapok lelkigyakorlatán és idén másodszorra járom végig a plébánia szervezésében az Exodus90-et.

Felnőtt megtérőként ez az első és egyetlen plébánia, ahová kötődök. Nincsenek előttem minták, jó és rossz példák. Fontosnak tartom, hogy itt mindenki a maga módján tudja megélni a hitét, egymást gazdagítva. A közösség ne jelentsen senki számára terhet, hanem a növekedés, gyógyulás, lelki fejlődés helye lehessen.

Linkáné Ács Melinda

Budapesten születtem. Hitoktatóként dolgozom Pestszentimrén, óvodás kortól 8. évfolyamig tanítok, valamint részt veszek az elsőáldozásra készülők felkészítésében.

15 éve csatlakoztunk férjemmel a közösséghez. Egy fiúgyermek édesanyja vagyok.

A közösségben töltött évek alatt, több szolgálatban voltam jelen a plébánián: Karitászban, képviselőtestületben, gyerektáborok szervezésében és kivitelezésében, ifjúságpasztorációs munkacsoportban.

A plébánia egy dinamikusan fejlődő közösség, külön szigetekkel.

Jó lenne hidat képezni a generációk és a szolgálatok között, valamint segíteni a közösséghez csatlakozókat az aktív szolgálathoz.

A képviselőtestületi munkában a gyerekek segítése és támogatása a célom.

Pálfalvi László

A plébániaközösségnek több mint 20 éve vagyunk aktív tagjai feleségemmel, Bettel. Mind az öt gyermekünk itt született és keresztelkedett. A közösség életébe a kezdetektől bekapcsolódtunk. 

Egyénileg a képviselőtestületben több mint 10 évet szolgáltam, illetve akolitusként rendszeresen áldoztatok a vasárnapi szentmiséken. Hobbim a fotózás, ezt igyekszem lehetőleg minél kevésbé zavaróan kamatoztatni a közösségi ünnepeken. 

Házaspárként régebben a családos táborokat, házas hittanokat szerveztünk, vezettük a család munkacsoportot, az elmúlt időszakban pedig a Szentlélek Szeminárium szervezését vállaltuk, illetve nagy örömmel segítjük és veszünk részt a Biblia Egy Év Alatt kiscsoportok működésében. 

Idén lett nagykorú családközösségünk, a Mustármag, amely amellett, hogy aktív “sejtje” a plébániának, jegyesfelkészítőt is tartott az atyák felkérésére.

A plébániai szolgálat mellett 15 éve tagjai vagyunk a Családok Jézusban Közösségnek, illetve elvégeztük a Schönstatt Családmozgalom által szervezett Családakadémiát is. 

A képviselőtestület működésén belül szakmámnál fogva (pénzügy-számvitel, jog) a gazdasági bizottságban veszek részt, továbbá az ifjúságpasztorációt igyekszünk segíteni és támogatni (részben gyermekeink érintettsége miatt, részben pedig mert ennek fontosságát Egyházunkban nem lehet eléggé kiemelni). Emellett a pasztorális munkacsoportban vettem részt, imádságos megkülönböztetéssel keresve, hogy a plébánia közössége számára mik a közép- és hosszútávú célok és feladatok. Amennyiben a közösség bizalmából folytathatom a képviselőtestületi tagságomat, továbbra is ezekre a területekre, illetve a plébánia közösségének erősítését szolgáló pasztorális terv kidolgozására és végrehajtására szeretnék összpontosítani.

Papp Julianna

Pestszentimrén élek férjemmel és négy gyermekemmel.

A közösségnek több mint húsz éve vagyok a tagja, a plébániai testületnek pedig huszonegy éve vagyok megválasztott képviselője.

A testületi üléseken próbálom a közösség általam ismert tagjainak az észrevételeit és kéréseit is képviselni, hogy a közösség véleménye, igénye minél jobban megjelenjen az atyák alőtt, ezzel segítve a döntéseiket. 

 Jelenleg a Szentjánosbogár klubok működését kísérem a plébánián. Célom a plébánia és az ifjúsági mozgalom közötti jó kapcsolat ápolása és egy olyan együttműkődés fenntartása, amelyben a mozgalom otthon érezheti magát nálunk, gyermekeink pedig egy vidám, fiatalos klub életet tapasztalhatnak meg a plébániánkon. Hiszem, hogy a gyerekeknek ez egy jó lehetőség a plébániához, a közösséghez és egymáshoz való kapcsolódásra. (A Szentjánosbogár Közösség idén egy önkénteseknek járó díjjal köszönte meg a klubokért végzett eddigi munkámat.)

Nagyon jónak tartom, hogy plébániánkon sokféle lelki program közül választhatnak közösségünk tagjai.  Magam is több lelkigyakorlaton vettem már részt és csoportvezetőként jelenleg is benne vagyok a Nagyböjti lelkigyakorlatban. A közös lelki élmények szerintem szintén hozzájárulnak nemcsak a saját hitünk fejlődéséhez, hanem plébániánk közösségének erősödéséhez, egymás  jobb megismeréséhez.

Nagy örömömre szolgál, hogy egy kezdeményező, aktív közösség tagja lehetek, ahol több mindent ki lehet próbálni, és egy-egy dolog ami megvalósul sokaknak örömet és feltöltődést jelent az életében (pl. ilyen számomra a Könyvklub).

Petriné Várnai Krisztina

1992-ben Budapesten születtem, ifjúkoromban a 17. kerületi Szent Kereszt Plébániatemplom közösségéhez tartoztam, ahol az ifjúsági zenei szolgálat aktív tagja voltam. Biotechnológiai mérnök és mérnöktanár egyetemi végzettségekkel rendelkezem, hamarosan a gyermekeim mellett itthon töltött évek után középiskolai fizikatanár leszek. Családommal hét éve költöztünk Gyálra.

Egy véletlennek tűnő alkalommal, egy vasárnap  esti szentmise keretében jártam először a Pestszentimrei Római Katolikus Templomban. Azóta ide tartozunk, elköteleztük magunkat e templom közössége mellett.

Családommal tagjai vagyunk a plébánia egyik családközösségének is.

Három lánygyermekünk van, a legnagyobb idén kezdte az iskolát. Éppen vele csatlakoztam először a plébánián évtizedek óta működő baba-mama klubhoz, ahol hat hálás évet töltöttem, ebből az utolsó hármat vezetőségi szolgálatban.

Jelenleg az ifjúsági munkacsoport tagjaként igyekszem az ifjúsági ügyeket segíteni, az ifjúság és a plébániaközösség kapcsolatát erősíteni. Aktív tagja vagyok a „Lámpás” családos zenekarnak, melyben vágyam, hogy a zene segítségével hidat teremtsünk a gyerekek, ifjúság és felnőttek között, miközben a szentmisében együtt szolgálunk.

Több lelkigyakorlaton vettem részt a plébánián, amelyben nemcsak a hitéletem fejlődött, hanem a közösség tagjaival kapcsolatok épültek ki.

Hálával vagyok jelen ezen a plébánián. Azt látom, hogy számos szolgálatkész testvér van a közösségben, tevékenységüknek és feladatvállalásuknak ereje van, és ez példaértékű a magyar Egyházban.

Hiszem, hogy okkal hívott ide az Atya. Képviselőtestületi tagként szívesen segítek a lelki programok szervezésében. Mérnökként segíthetem a plébánia életét érintő folyamatok áttekintését, nagyobb távlatokban történő szemlélését, tervezését.  Továbbra is szeretnék zenei szolgálatban részt venni és az ifjúsági ügyekért a tőlem telhető legtöbbet tenni. Támogatom munkámmal a kisgyermekes családok eseményeit és programjait.

Seres Tivadar

Szabolcsban születtem, de kisgyermekkorom óta Gyálon élek a családommal.

Feleségemmel, Ágival 28 éve vagyunk házasok, három gyermekünk van, akik aktívan kapcsolódnak a plébánia ifjúsági közösségéhez.

Közel 23 éve tartozunk a plébániához, és mintegy 12 éve vagyunk a Mustármag családközösség tagjai. E közösség házaspárjaival közösen, több éven keresztül jegyesoktatást is tartottunk.

Családommal rendszeresen részt veszünk a családos táborokban, amelyek sokat jelentenek számunkra a hitünk és közösségi kapcsolataink elmélyítése révén.

Talán néhányan még emlékeznek rá, hogy sok évvel ezelőtt aktívan részt vettem a régi plébánia épületének lebontásában, valamint közreműködtem az urnatemető megvalósításában is. 

Az évek során rengeteget kaptam ettől a közösségtől – hitben, emberi kapcsolatokban és tapasztalatokban egyaránt. Hálás lennék a megtisztelő lehetőségért, ha képviselőtestületi tagként én is hozzájárulhatnék a plébánia életének további építéséhez, és azáltal mindezt valamiképpen viszonozhatnám.

Simon Ferenc

Pestszentimrén 2008 óta lakunk. Felnőtt megtérők vagyunk a feleségemmel közösen, a megtérésünkre az egyházi esküvőt követően az aktívabb templomba járás során és a
lelkiatyai segítségnek, megnyílásnak köszönhetően került sor. Az esküvőnk a Felsővízivárosi Szent Anna templomban volt 2002-ben és első két fiunkat is itt keresztelte Jánosa Domokos atya, a legkisebbet már Lak Gábor atya Pestszentimrén. Mindhárom fiú itt volt elsőáldozó is.

Jelenleg a plébániai közösségi életnek inkább szemlélői vagyunk, az Alpha kurzust mindketten elvégeztük, én mint szervező-segítő. De szívesen segítettem a kerti és egyéb fizikai munkában is.

Jó látni a sok új arcot a templomban, sok a fiatal család kis gyermekekkel és jó látni, hogy a közösségi élet szervezése is jól halad. Jó lenne azt biztosítani, hogy ők is olyan aktív közösségi életben vehessenek részt, mint anno mi a gyermekeinkkel.

A napi munkámban a BME-n is fiatalokkal foglalkozom, egyengetem a pálya- és útkeresésüket, így elsősorban a tinédzser korosztállyal foglakoznék szívesen. Egy korábbi próbálkozás volt a közös csillagászkodás, jó lenne ezt is feleleveníteni – talán még megvan az a távcső, amit a Plébániának ajándékoztunk kb. 10 éve.

Szabó Zoltán

Berettyóújfaluban születtem, de a munka miatt már közel 30 éve Budapesten élek. 13 éve élünk Pestszentimrén a feleségemmel Líviával és négy gyermekünkkel (Márton (22), Áron (20), Nóri (15) és Julcsi (13)). Lassan 20 éve kapcsolódunk az itteni közösséghez, 18 éve vagyunk tagjai a Mustármagnak.

A plébánián felolvasóként és áldoztatóként találkozhattatok velem. Az oltár körüli szolgálat nagyon építő és megerősítő számomra. Fontosnak tartom az imában megélt személyes kapcsolatot Istennel. Felnőtt megtérőként 23 éve keresztelkedtem meg és azóta is folyamatosan a megtérés útján járok. 

Nagy öröm látni, hogy hogyan újul és fiatalodik meg a plébániánk, és azt az elköteleződést, hitet és szeretetet, amely összeköti a régi és az új generációkat itt. Úgy gondolom, hogy ennek a közösségnek evangelizáló szerepe van, mind a keresztény emberek, mind azok számára, akik még keresik Istent. Bízom benne, hogy ezt a munkát tudom támogatni a képviselőtestület tagjaként.

Szarvasné Pál Enikő

Budapest XIII. kerületében születtem.  A diploma megszerzése után 1987-ben mentem férjhez, és Pestszentimrére költöztem, férjem szülői házába. 1995-ben megszületett Balázs fiunk, ekkor költöztünk a XX. kerületbe, azóta ott élek. Jelenleg mérnökként dolgozom egy építőanyagokat, építményeket vizsgáló laboratóriumban. Hamarosan nyugdíjba megyek. 2023 év végén veszítettem el férjemet és 2024 októberében megszületett az első unokám.

1987-től járok a Pestszentimrei templomba vasárnapi szentmisére, ez akkor sem változott, amikor elköltöztünk a kerületből. Az első kis közösség, amihez csatlakoztam, a Sejt volt, majd amikor megszűnt, az akkor induló Biblia csoport tagja lehettem. Hálás vagyok mindkét csoportért, mert Istenkapcsolatom fejlődött általuk. Az elmúlt 5 évben több lelkigyakorlaton vettem részt, amelyek nagyon gyümölcsözőek voltak számomra. Jó megtapasztalni Isten munkálkodását életemben.

Azt gondolom, hogy a plébániaközösségen belül több, imádságon alapuló kis csoportnak kellene működnie, amelyek segíthetik a teljes Közösség építését is. Nyugdíjasként szeretnék aktív tagja lenni a plébániai nyugdíjas közösségnek, emellett szívesen részt vennék plébániánkon egy Szent Ignáci lelkiségen alapuló Krisztusi Élet Közösség szervezésében . 

Világos Gergely

Születésem óta kerületi lakos vagyok, fiatalként még volt szerencsém Molnár Béla plébános atya idejében ministránsi szolgálatot ellátni. Feleségemmel és gyermekeimmel, több mint 20 éve csatlakoztunk a pestszentimrei plébánia közösségéhez, de aktív tagok csak néhány éve vagyunk. 

Szakmérnöki diplomámat 2026-ban szereztem meg, jelenleg egy bankkártya terminálokat forgalmazó és üzemeltető cég műszaki feladataiért felelek. Felnőttként, a plébániai életébe a pandémia alatt kapcsolódtam be először, ahol az online közvetítéseket igyekeztem segíteni.

Úgy gondolom, hogy a plébánia közösségi életét meghatározza a közös programokon való részvétel. A családos táborok, a lelkigyakorlatok, a szolgálat bármilyen formája a személyes kapcsolatokat erősíti, amely által összetartó és megtartó közösség alakul ki.  Személyes tapasztalataim is ebben erősítenek meg. 

Három gyermekünkből ketten már a plébániai ifi közösség aktív tagjai. Örömmel látom, hogy ez a népes ifi közösség egy valóban jó csapattá formálódott, akiknek lelki életét képzett és tapasztalt emberek gondozzák. Mivel közösségünk jövője szempontjából meghatározónak tartom fiataljainknak az Úrnak szolgáló, hitbéli fejlődését, ezért feltett szándékom ebben a folyamatban aktív támogatóként részt venni.