68. hét: Szent Péter második levele

Szent Péter második levele

A levél írója ugyan Szent Péternek nevezi magát, ennek ellenére az írás nem származhat az apostoltól. A szöveg egy része ugyanis szó szerinti másolata a Jakab-levélnek, így csak annak elterjedése után keletkezhetett, valószínűleg a második-harmadik keresztény nemzedékben, mindenképpen Jeruzsálem és a Templom pusztulása, azaz Kr. u. 70 után. Szent Péter apostol ekkor már rég halott volt, az író az ő nevének említésével csak azt igazolta, hogy a levélben foglalt tanítás apostoli eredetű.

A levél központi témája a tévtanítóktól való óvás. Az apostolok nemzedéke még úgy gondolta, hogy az utolsó ítélet még az ő életükben be fog következni. Miután ez Jeruzsálem pusztulásával egy időben sem történt meg, a keresztények egy része kételkedni kezdett Jézus második eljövetelében. A levél azoktól az eretnekektől óvja a híveket, akik szabados életre csábítanak, és azt próbálják elhitetni, hogy a bűnöket Isten nem fogja számon kérni. A szerző megerősíti a világvégéről szóló apostoli eredetű tanítást, és figyelmezteti az olvasókat, hogy a világ tűzben fog elpusztulni. A Biblia többi könyvében sehol nem olvashatunk arról, hogy tűz fogja felemészteni az anyagi világot (a tűz az Ószövetségben mindig Isten jelenlétének jelképe az égő csipkebokortól az Egyiptomból menekülőket vezető tűzoszlopon át a lángnyelvek formájában leszálló Szentlélekig), ez az elképzelés viszonylag későn alakult ki, mégis talán ez lett a legelterjedtebb vízió, minden bizonnyal azért, mert nagyon látványos ábrázolásokra ad lehetőséget, mellyel a művészek előszeretettel éltek is évszázadokon keresztül.

Ismeretlen itáliai festő: Utolsó ítélet (1422 k.) A kép közepén, az angyalok trombitái között lángnyelvek pusztítják a várost, a festő a második Péter levél víziója nyomán úgy ábrázolja Krisztus második eljövetelét, hogy a világ tűzben pusztul el.

Az utolsó ítélet ábrázolása ortodox ikonon.

Hódolat Szent Péter láncai előtt, ortodox ikon. Szent Péter életéről az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk, ám későbbi sorsáról csak a hagyomány szól. Eszerint Péter Rómába ment, ahol vértanúhalált halt a Nero-féle keresztényüldözésben Kr. u. 64 és 67 között. A Szent Péter bazilika alatt végzett ásatások igazolták, hogy a templom a szent sírja fölé épült. Az apostol láncait egy másik római templomban őrzik. A legenda szerint a lánc egyik részét római fogsága idején viselte Szent Péter, míg néhány láncszemet III. Valentinianus császár (425-455) görög származású felesége, Eudoxia talált meg egy jeruzsálemi zarándoklat alkalmával. A jeruzsálemi lánc nagy része Konstantinápolyban (ma: Isztambul) maradt, de a császárné néhány szemet a pápának ajándékozott belőle. Amikor azután Nagy Szent Leó pápa a kezébe vette a római és a jeruzsálemi láncszemeket, azok csodálatos módon összeforrtak.

Szent Péter láncait ma a római San Pietro in Vincoli (Bilincses Szent Péter) templomban őrzik.