Dániel könyve
A héber nyelvű Bibliában Dániel könyve nem a prófétai írások között szerepel, hanem a könyvek harmadik csoportjában, Eszter könyve után. Dánielt azért nem tartják prófétának a zsidók, mert nem közvetlenül beszélt Istennel, mint a többi próféta, hanem egy közvetítőn, Gábriel arkangyalon keresztül. A görög nyelvű Bibliában azonban a prófétai könyvek sorában kapott helyet a Dániel nevét viselő írás, és a katolikus Biblia ezt a hagyományt vette át. A könyv görög változata olyan szövegeket is tartalmaz, melyek a héberből (és így a protestáns Bibliákból is) hiányoznak, mint pl. a három ifjú éneke vagy Zsuzsanna története.
Dániel könyve két részre osztható, az első hat fejezet a babiloni fogságba hurcolt Dániel és társainak történetét mondja el, a második részben pedig négy látomást olvashatunk, melyeknek értelmét egy angyal fedi fel Dániel előtt. Bár a történet a babiloni fogság idején játszódik, számos jel utal arra, hogy maga a könyv sokkal későbbi, feltehetőleg a Makkabeusok korából, a Kr. e. 2. századból való. Erre utal, hogy a könyv történeti adatai rendkívül pontatlanok, nyilvánvalóan már több évszázad feledésének nyoma látszik rajtuk. Ezzel szemben számos nyoma van a könyvben a hellenista kultúra hatásának (a nyelve is tele van görög jövevényszavakkal). A legutolsó látomás – bár nem említ neveket – elég pontosan behatárolja a könyv keletkezési idejét, eszerint Dániel könyvének mai formája akkor születhetett meg, amikor IV. Antiochosz Epifánész erőszakkal akarta hellenizálni a palesztinai zsidóságot, még közelebbről a templom megszentségtelenítése után, de még a király halála előtt, azaz Kr. e. 167 és 164 között. A könyv feltehetőleg több szerző munkája, nem egységes alkotás. Ez leginkább abból látszik, ahogy az ifjak története újra meg újra ugyanabból a helyzetből indul, a király az egyes epizódok végén mindig elismeri, hogy Dániel Istene igaz Isten, majd a következő epizód elején ennek a felismerésnek már nyoma nincs, a király ismét bálványimádó, és ellenséges azokkal, akik elutasítják a bálványimádást.
Dániel könyve a történelmet úgy mutatja be, mint Istennek és a gonoszság erőinek küzdelmét. A gonoszságot a pogány nagybirodalmak testesítik meg. Az ellentét IV. Antiochosz Epifánész erőszakos uralmával a végkifejletéhez érkezett, ezért Isten ítélete rövidesen bekövetkezik. A szerző szimbolikusan többször is előre jelzi, hogy a történelem a végső ítélet felé halad. Ilyen jel pl. a király álmában látott szobor összeomlása, a negyedik rettenetes vadállat pusztulása, az üldöző király halála. A világméretű ítélet hátterében kirajzolódik az üdvösséges jövő képe is. Az ítélet az a határpont, amelyen túl a betejesedés következik, megvalósul Isten országa. Ez az uralom kiterjed minden nemzetre, és örökkévaló lesz. Bár az eljövendő isteni uralom letéteményese Izrael, az ítéleten neki is át kell esnie, Izrael fiai nem jutnak ide automatikusan. Dániel könyve nem hagy kétséget afelől, hogy sokan lesznek, akik nem bizonyulnak hűségesnek, azok fognak csak megmenekülni az ítéletből, akiket beírtak az élet könyvébe.
Dániel könyve a világtörténelmet értelmezi, de célja nem egy titok megfejtése vagy a végidő kiszámítása, hanem a jelenben szorongatott hívők vigasztalása. Reményt is bizalmat önt a hívőkbe annak bemutatásával, hogy Isten a jövőt is szilárdan a kezében tartja. Isten hatalma nemcsak a történelmi erőknél nagyobb, de diadalmaskodik a halál felett is, s életre hívja az áldozatul esett hívőt. Ezzel Dániel könyve az Ószövetségben elsőként tanítja az egyén feltámadását.
Dániel az oroszlánok vermében, spanyol kézirat 1109-ből. Az oroszlánok békés szándékuk jeléül úgy nyalják Dániel lábát, mintha kutyák volnának. Az Úr angyala pedig hajánál fogva repíti Habakukot (ő nem azonos az ugyanilyen nevű prófétával), akinek kezében az elkészített ebéd van.
Dániel az oroszlánok vermében, 17. századi orosz ikonon.
Dániel próféta egy 18. századi orosz ikonon. A próféta bal kezével arra a kőre mutat, mely elpusztítja az aranyfejű, agyaglábú szobrot („A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet.” Dán 2,35) A fején ún. frígiai sapka van, ez a sapka a keleti emberek egyik ismertetőjele. A frígiai sapka Kisázsia Phrügia nevű tartományából származik. Nagy Sándor hódítása után a hódítók – mai szóval élve – divatot csináltak belőle, s egész Ázsiában elterjesztették. Annyira jellegzetes viselet volt, hogy a művészetben igen gyakran ezzel jelezték az ázsiai származást.
A ravennai Sant’ Apollinare Nuovo templom 6. századi mozaikján a napkeleti bölcsek is frígiai sapkát viselnek.
A frígiai sapka Rómában vált a szabadság jelképévé, a rabszolgák ugyanis fedetlen fővel jártak, a fejfedő viselése a szabadok kiváltsága volt. Ezért ha felszabadítottak egy rabszolgát, ezt azzal is jelképezték, hogy egy kis sapkát tettek a fejére. Eleinte ez még bármilyen sapka lehetett, de Julius Caesar meggyilkolása után a gyilkosok egyike, Brutus olyan pénzt veretett Kis-Ázsiában, melyen a szabadság jelképeként egy ott divatos fejfedő, a frígiai sapka szerepelt. A jelkép azután csaknem feledésbe merült, mivel sem a középkorban sem a reneszánsz idején nem volt használatban, de az 1789-ben kirobban francia forradalom vezetői, akik lelkesedtek az antik hagyományokért és hősként tisztelték a zsarnokölő Brutust újra felelevenítették.
A forradalmat ábrázoló egyik leghíresebb festmény Delacroix: A Szabadság vezeti a népet c. alkotása, a Szabadságot jelképező nő fején frígiai sapka van.
Ludus Danielis
Dániel próféta életének eseményeit a középkorban énekes színdarabként mutatták be a nagyobb templomokban. Ez a Ludus Danielis, azaz a Dániel játék. Valóban játék volt, a szó mindkét értelmében, ugyanis a mű tele van humoros pillanatokkal, párbeszédekkel. Eredetileg január elsején mutatták be, s ez volt a középkorban a „bolondok napja”, ilyenkor a világ egy napra fenekestül felfordult, a legfiatalabb papnövendék ült a püspök székébe, a legkisebb kórustag lépett elő kántorrá és fordítva. A Dániel játék tele van hasonló elemekkel, Baltazár király csak egy napig uralkodik benne, akit két énekes dönt le a trónjáról, a lakoma résztvevői csillagjósok elbeszéléseivel szórakoztatják magukat, Dárius király bejelentése, miszerint Dánielt az oroszlánok vermébe veti, szamárordításba csap át, s a király maga is szamárrá változik. Néhány templomban még csigákat és köteleket is alkalmaztak, és az angyalt meg Habakuk prófétát a szó szoros értelmében az oroszlánok vermében raboskodó Dániel fölé röptették.
Ludus Danielis egyik fennmaradt kottája, a játéknak ezt a változatát a 12. századi Franciaországban mutatták be először. A kéziratos kottában olvasható latin szöveg a következő:
Ad honorem tui Christi
Incipit Danielis ludus
Danielis ludus iste In Belvaco est inventus Et invenit hunc juventus
Dum venerit rex Balthasar, principes sui cantabunt ante eum hanc prosam:
Astra tenenti cunctipotenti Turba virilis et puerilis
Contio plaudit Nam Danielem multa fidelem Et subiisse atque tulisse
Firmiter audit Convocat ad se rex sapientes Gramata dextrae qui sibi dicant
Enucleantes Quae quia scribae non potuere Solvere regí ilico muti Conticuere
Magyarul:
Krisztus, a te dicsőségedre
Itt kezdődik a Dániel játék
alkották ifjú emberek Beauvais-ban ezt a játékot.
Amikor Baltazár király belép, a főemberei ezt éneklik prózában:
Férfiak és fiúk összegyűlt sokasága dicsőíti a csillagok mindenható Urát.
Hallgassátok, hogy a hűséges és engedelmes Dániel hogyan győzedelmeskedett a szenvedések felett.
A király hívatja a bölcseket, hogy fejtsék meg neki a levelet, amit a Jobbkéz írt.
Mivel az írnokok nem tudják megfejteni, némán állnak a király előtt.